Tizenhatodik fejezet

Sziasztok! 
Olvassátok el!

Rettentően sajnálom, sajnáljuk, hogy ennyi hét eltelt, és nem hoztunk részt. Ennyi hét alatt hozhattunk volna minimum 4 részt. Tudjuk, tisztában vagyunk vele. 

Elhiszem, hogy most haragszotok, és mérgesek vagytok, ugyanis olvastam a chatet, ami egyáltalán nem büszkélkedett szép szavakkal. Nagyon sajnálom!!! :( 

Ezer bocsánat Nektek, Olvasóknak, és Enchilnek, Társírómnak! 

Tudom, most mindenki haragszik rám, de nem tudjátok, hogy nem sok időm volt, ugyanis júniusban is kórházban voltam, és még mindig járok, aztán majd megint lesz műtétem. Zűrzavaros az életem, De ennek ellenére én nem szeretnék kiszállni a blog írásából. Mérhetetlenül megszerettem ezt a blogot, mint egyik író, nem tudnék elválni tőle. Kérlek titeket, hogy bocsássatok meg nekem! Próbálom magam szorgalmasabbá tenni, és próbálok a hozzáállásomon is javítani. A napi életben meg faragni a személyiségemen, külsőleg és belsőleg is. Sajnálom, hogy ennyire nem figyeltem oda. Mindig eszembe volt, hogy olvasnátok már a következő fejezetet, és gondoltam Rátok. 

A résszel kapcsolatban, múltkor véletlen nyomtam rá a Közzététel gombra, pedig csak a Mentésre akartam rákattintani, mert még nem volt megírva a fejezet, ezért meg ne haragudjatok, vagy legalább ezért Ne! :/ 

Tudom, hogy nem fogtok most kommentálni, mert úgy vélitek minek, holott ti vártatok a részre, minek kell kommentárt írni. Ez fájdalmas lesz, de majd túlélem valahogy. Ha pedig hagytok megjegyzést, ezer hálám megáld titeket. ♥ 

Nos, csak reménykedni tudok, hogy nem utáltatok meg annyira, és Enchil sem - ez CSak az én hibám, nem az övé(!!!) -, és jó lett azért a rész. Még egyszer ezer meg ezer bocsánat! :(

Jó olvasást! Niki

______________________________________________________________________

Justin szemszöge

A napom eléggé furán telt, így gondoltam, soha nem árt meg a bulizás. Persze a mai nap estéje is tombolásra volt ítélve. Az este egyedül indultam el. Lucy hisztirohamot kapott a mai naptól, amit ő rosszullétnek nevez, ezért nem tartott velem. Nem is bántam, mivel nem kellett a nyavalygását hallanom. Az első bulizóhelyre, ahová betértem ott voltak a srácok a bandából. Mivel meguntuk a lapos zenét, áttértünk egy házibuliba. Sok ember volt és a pia sem szenvedett hiányban. Kivételesen most csak a fiúkkal ittam. Természetesen bámultam a dögösebbnél dögösebb lányokat, akik szűk, rövid ruhákba bújtak. A látvány a helyiségben valami irtó gerjesztő volt. Fogalmam sem volt kinek a partijára tévedtünk ide, de eléggé jóra szervezte meg. Mivel kaptunk mindannyian egy sms-t a haverokkal, így ide vettük az irányt az olcsó, eseménytelen, partinak nem nevezhető esti összejövetelről. Miközben a nappaliban iszogattunk, éreztem, hogy valaki éget a tekintetével. Kinéztem a nagy erkélyre, s ott volt az a személy, aki engem figyelt. Egy fekete hajú, nálam egy-két évvel idősebb lány lehetett. Épp a barátnőjével beszélt, de a fejét mindig felém irányította, s engem szuggerált. Mikor azzal szembesült, hogy kiszúrtam, és én is nézem őt, lehajtotta szégyenlősen a fejét, aztán elnevette magát. Gondoltam, ha ennyire zavarba jött attól, hogy csak viszonoztam pillantását, és egyfolytában rám szegezi tekintetét, megér egy próbát. Természetesen nem voltam tapintatlan, fejemet visszafordítottam a haverok felé, akik épp koccintani készültek, bár azt már nem értem el, hogy mire. Megbillentettem a poharamat a szám irányába, s abban a pillanatban le is nyeltem a tartalmát.
- Héj, srácok! Én most megyek, mert dolgom van - jelentettem ki a csapatnak, ez alatt pedig letettem a poharamat az asztalra. El is indultam, de nem tehettem meg öt lépést, egyikőjük megszólalt.
- Figyeljétek! Biebs csajvadászatra indult - kiáltotta el magát, aztán mindannyian elnevették magukat. Kiléptem az erkélyre, ekkor a fekete hajú szépség barátnője elindult befelé. A célpontom pedig háttal volt a korlátnak, s tekintete megint rajtam cikázott. Határozott léptekkel odaértem hozzá, mellé léptem, s felé fordulva megálltam.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva. - Nem zavarlak?
- Hello! - mosolyodott el, s velem szembe fordult. - Dehogyis! - vágta rá gyorsan.
- Amúgy Justin vagyok - nyújtottam a kezemet, amivel vártam az ő nevére és a kis kacsójára.
- Sarah - nyújtotta elpirulva a kezét, amit óvatosan megfogtam, és illedelmesen csókot nyomtam rá.
- Sarah, hogy érzed magad? - érdeklődtem figyelmesen, miután elengedtem kezét.
- Köszönöm, jól! - tűrte hátra hajtincsét.
- És hogy lehet egyedül egy ilyen szép lány? - kérdésemet bókkal körítve tettem fel.
- Hátha maradsz, mindjárt nem vagyok egyedül - nézett fel szemeimbe.
- Ohh, akkor ez esetben menjünk táncolni! - mosolyogtam ravaszan. Kivettem kezéből a pezsgős poharat, leraktam egy asztalra, ami a közelünkben volt, s megragadtam a kezét, ezzel magammal invitáltam az őrjöngő tömegbe. Mivel a lámpák helyébe színes diszkófényt villogtattak, és mellé még füstöt is fújtak, a dj-s pedig már megérkezett, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen vad lesz a buli, mégis fenomenális összhangot nyújtott, ráadásul házibuli, nem pedig bulizóhelyiség. Mindenki kiadta magából az összes szuszt, ami csak benne lappangott idáig. Sarah és én sem voltunk másképp, szinte már üvölteni volt kedvem, mégsem tettem, de a tombolást nem hanyagoltam és azt sem, hogy becserkésszem a fekete szépséget. Sarahnak rendkívül bulizhatnéka volt, hiszen egymás után gurította le az italokat, ami nem zavart, mivel annál jobban rázta, és adta magát oda nekem. Ugyanis fenekét állandóan ágyékomhoz dörgölte, fel-le csúszkált rajtam, elég erotikus táncot lejtett le abban az egy órában. Értelemszerűen nemcsak ott álltam, és bambultam, mint egy hülye, részt vettem a kis játékában. Mikor velem szembe fordult, derekánál fogva rántottam magamhoz közel, s azonnal le is smároltam, ami nem volt kíméletes, hanem nyelves csók kerekedett ki belőle. Mihelyst kellőképpen rám mászott a feketeség, és biztos voltam abban, hogy tiszta a pálya, kivezettem a tömegből, s egy nagy fürdőbe tévedtünk be. Azonnal egymásnak estünk. Ő már vette volna le a pólómat, mikor félbeszakítottam.
- Folytassuk nálam, bébi! - nyaltam meg ajkaimat.
- Nem is tudom - húzta az agyam.
- Ezt nem tudni kell, hanem érezni - nyomtam apró puszikat a nyakára, amire a teste megremegett.
- Mi lesz a barátnőmmel? - kérdezte nyögve.
- Nagyon úgy látom, hogy ő is elvan - suttogtam a fülébe, hogy ezzel is felgerjesszem.
- De most nincs kedvem - tolt el magától.
- Bébi, most komolyan itt akarod hagyni Justin Biebert? - kuncogtam fel.
- Justin Bieber? - lettek nagyok a szemei. - Pedig facebookon is követlek téged - pirosodott el.
- Olyan sokat ittál, hogy egy ilyen srácot nem ismersz fel? - kérdeztem nevetve.
- Lehet, de hol is tartottunk? - tapadt ajkaimra.
- Folytassuk nálam, bébi! - mondtam neki újra.
- Benne vagyok - ezzel megfogtam a kezét, és a kocsim felé kezdtem húzni, igaz, hogy fogyasztottam alkoholt, de nem sokat.
Lassan haladtam az autómmal, mivel nem akartam balesetet szenvedni, hisz az kár lenne, mert nem lenne részem, ebben a jó éjszakában, s egy helyes fiúval kevesebb lenne a Földön, így inkább óvatos módra váltottam, ami 10 percnél nem tartott tovább, mert a motor leállt.
- Mi történt? - nézett felém az esti partnerem.
- Kifogyott a benzin, pedig abban a hitben éltem, hogy én feltankoltam, mindegy - rántottam meg a vállam. - Hívok taxit, rendben? - küldtem felé egy mosolyt, mire ő aprót bólintott. Gyorsan elintéztem a telefont, majd kiszálltunk, s kocsimnak nyomva csókoltam a nyakát, hogy addig is élveztessem. Hirtelen befejeztem, mert hangfoszlányokat hallottam a mögöttünk lévő sikátorból, mégpedig Jesmina hangját. Nem akartam hinni a fülemnek, pedig felismertem, az ő sikítása volt az. Míg én bámultam a hang irányába, a feketeség benyúlt felsőm alá, éreztem meleg tapintását kockáimon, mégis hidegen hagyott. Nyakamat is célba vette, amit csókolgatott. Elhúzódtam tőle, mert minél hamarabb közbe kellett lépnem, lehet épp verték Jesmit.
- Most mi bajod? - ripakodott rám a csaj.
- Baszd meg! Nem hallod, hogy sikít egy lány? Te tényleg ennyire süket vagy? - kiabáltam rá.
- És akkor mi van? Biztos most basszák meg először, és nem bírja a fájdalmat - rántotta meg a vállát. - De nyugi - jött hozzám közel, pontosabban a fülemhez, kezével pedig megfogta nadrágom szélét ágyékomnál -, én nem most csinálom először, szóval olyan tempót diktálsz, amilyet csak akarsz - súgta erotikusan a fülembe. Keze már becsúszott nadrágomba, és majdnem rámarkolt büszkeségemre, de nem hagytam neki. Azonnal kirántottam kezét onnan.
- Mekkora ribanc vagy! Tudod mit? - néztem rá szánakozva.
- Nem, mit? - vigyorodott el. Magára se vette a ribanc szót. Biztosan szereti ezt a jelzőt, és már hozzá is szokott. Kis hülye picsa - gondoltam magamban.
- Menj vissza, és dugasd meg magad többször is, másra úgy sem vagy jó! Hülye kurva! - löktem el magamtól.
- Vissza is megyek - hátrált abba az irányba, amerre a buli van. - Ha már nem tudsz kielégíteni... Majd más megteszi - röhögött.
- Mi van? Mit mondtál? - indultam meg felé idegesen.
- Te tényleg ennyire süket vagy? - utánozta a hangomat.
- Na figyelj csak ide! - kaptam el a kezét, amit erősen megszorítottam. Arcommal a lehető legközelebb férkőztem övéhez. Szemeim vérben forogtak, agyam pedig már elborult. - Még egyszer így mersz beszélni velem, úgy megbaszlak, hogy két hét után se fog elállni a vérzésed! Megértetted? - mondtam normális hangszinten, mégis fenyegetőző voltam. Nem válaszolt kérdésemre, roppant módon beijedt, arca pillanatok alatt váltott át győzelemittasból félővé. - Nem hallom, ribanc!
- I-igen - bólogatott hevesen.
- Takarodj! - löktem rajta egy kicsit. Elindult a buli felé, úgy szedte a lábát, mintha muszáj lenne neki. Bár az is volt. Futótűzként ötlött fejembe a tudat, hogy meg kell mentenem Jesminát. Lábaim futásra iramodtak. Amint látóközelségbe kerültem, láttam, ahogy egy srác Jesmit kínozza. Ruha már nem volt rajta, ott állt kiszolgáltatva annak a rohadéknak fehérneműben. A lány nem tudott mit tenni, zokogott, a srác pedig épp a nadrágjának övét csatolta ki. Azonnal gyorsabb tempóra kapcsoltam, és öt másodperc alatt szeltem át a húsz méter távolságot, ami közöttünk volt. Mihelyst odaértem, letámadtam a szőkés barnát. Megfogtam pólójánál fogva, aztán a falnak nyomtam.
- Mi a faszt képzelsz magadról? - ordítottam a képébe.
- Pont azt. Hallod, már majdnem beraktam neki, minek avatkozol bele, faszfej? - taszított el magától.
- Milyen faszfej? Mindjárt berakom én neked a szádba, seggfej - emeltem fel a hangomat. Megközelítettem, aztán öklöm találkozott arcával. Letepertem a földre, s csak ütöttem. Az orrából már ömlött a vér. Próbált megütni engem, de nem sikerült neki, mert kitértem alóla. Mikor már megelégeltem, hogy nem fog felállni, felálltam róla. Láttam Jesminát a falnál állt, és csak nézett minket, furcsa volt. Elindultam felé, de valami megakadályozott benne. Visszanéztem le a bokámra, és az a köcsög fogta meg a lábam a kezével. Erősen szorította, így ahhoz, hogy elengedje belerúgtam egyet a hasába. Azon nyomban odakapta mindkét kezét. Még egyet belerúgtam oldalába, majd leguggoltam mellé.
- Még egyszer meg ne lássalak, mert kinyírlak. Értve vagyok? - nyomatékosítottam.
- Ah-aha - nyögte ki nehezen, mert alig tudott beszélni.
- Nem aha, hanem igen - szóltam rá, ezzel még jobban kínoztam.
- Igen - mondta rekedtes hangján.
- Rohadt köcsög - köptem le, amint felegyenesedtem. Újra Jesmi felé vettem az irányt, de nem láttam a falnál. Idegesen kapkodtam a fejem, mikor megláttam egy kicsit odébb. Épp a ruhájába próbált belebújni, közben a falnak támaszkodott egyik kezével, hogy ne essen el. Megközelítettem, hogy jobban szemügyre vegyem.
- Jesmi, jól vagy? - kaptam el a kezét, amikor majdnem elborult.
- Oh, Justin! A lehető legjobban - röhögött. Gyanús volt. Ilyen esetben nem szoktak röhögni, és nálam se röhögött, mikor becserkésztem.
- Aha, gondolom - forgattam meg szemeimet.
- Segítesz felvenni? - kérdte, mikor húzta fel magára a ruhát. - Ja, várj! Már nem kell - nevette el magát ismét. Míg pár másodpercig fogtam kezét, éreztem, hogy hideg. Gondoltam egy szál szoknyában fázni fog, így vettem volna le a dzsekim, mikor nem várt esemény következett, ugyanis a hozzám bújt, így a dzseki kicsit befedte. Szorosan kapaszkodott belém, s éreztem szíve gyors dobogását. Fejét pedig mellkasomra hajtotta. Eleinte csak álltam, s figyeltem mozdulatait, ugyanis olyan aranyosan bújt hozzám, mihelyst gondolkodtam, átkaroltam. Héj, Bieber! Te mi a fészkes fenét csinálsz? - szólt belső hangom. Hirtelen elengedtem, levettem a dzsekim, végül ráadtam. Szemeibe néztem, s észleltem, hogy nincs magánál. Hát persze! Így könnyebb lett volna megdöngetni. Az a mocskos gyerek bedrogoztatta. Elindultunk ki az út felé, közben hívtam még egy taxit, mert az előző biztos elment már. Addig a mellettem sétáló lány felvette a földről táskáját, s jött tovább csendben. Nem sok volt, mire kiértünk az útra, ahol kicsit távolabb láttam a kocsimat. Eddig nem csináltak vele semmit, és ajánlom, hogy ne is csináljanak!
- Mi az, Bieber? Olyan csendes vagy - kuncogott hátam mögött Jes. Elmosolyodtam, aztán megfordultam zsebre tett kézzel.
- Miért? Azt akarod, hogy üvöltsek? - vigyorogtam rá az eszméletlen lányra.
- Akár - rántotta meg vállait. - Csak elég unalmas vagy - mosolyodott el kihívóan.
- Unalmas? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Tehát Keys kisasszony! Úgy gondolja unalmas társaság lennék számára? - közelítettem felé addig, amíg pont előtte megálltam. Kezemet becsúsztattam a dzseki alá, s rásimítottam derekára, s még közelebb vontam magamhoz, mire kisebb sóhaj tört fel belőle. Mélyen szemeibe néztem, ő pedig állta tekintetem. Nem bírt megszólalni, ajkai elváltak egymástól. Lassan hajoltam arca felé, egy hajszálnyira voltam tőle. Szabad kezemmel beletúrtam a füle mögötti részen a hajába, mire picit oldalra döntötte a fejét. Ekkor közelebb hajoltam hozzá, s érzékeny pontjára, a füle mögé nyomtam egy forró csókot. Hallottam amint felsóhajt. Következő lépésként lejjebb vittem ajkaimat, és ráérősen nyakára adtam kisebb puszikat. Váratlanul kezeit éreztem meg nyakam köré fonódni. Épp elemeltem nyakától a fejemet, s dudáltak. Hátrafordultam ahol a taxi állt meg az út szélén. Megfogtam Jemina kezét, kinyitottam neki előre az ajtót, végül beültünk.
- Jó estét! - köszöntünk. Elmondtam Jesmina lakcímét, s elindultunk hozzájuk.
- Nézd Justin! - szólt a mellettem ülő lány, közben rácsapott a kezemre.
- Aha, nézem, csak ne ütögess - nevettem el magam.
- Egy csillámpóni - röhögött, s hátradőlt az ülésen. Eléggé bedrogozott a csaj - gondoltam magamban. Úgy körülbelül tíz perc múlva odaértünk a mellettem ülő lány házához, kifizettem a taxit, s nagy nehezen kiszálltunk az autóból. Jesmina kinyitotta az ajtót, ahogy észrevettem senki nem volt otthon, mivel lámpák nem égtek, tv nem volt bekapcsolva. Miközben beljebb mentünk, én kicsit megálltam, és végigpásztáztam a lakás azon részét, ahol voltunk, ez pedig a nappali volt. Mikor elnéztem a lépcső fele, ami az emeletre vezetett fel, észrevettem a barnaságot tántorogni.
- Nem vagy te ebben biztos szerintem - mentem a háta mögé nevetve, eközben pedig megfogtam a derekát.
- Justin, ne csikizz! - húzódott el kuncogva.
- Nem csikizlek, csak segítek felmenni a szobádba - vigyorogtam, ugyanis olyan vicces volt a helyzet. Pár másodpercig csak meredtünk egymás szemébe, aztán a nyakamba kapaszkodott, így mentünk fel az emeletre. Bevezettem a szobájába, ahol leültettem az ágyra. Azonnal hátradőlt, majd megint nagy nevetésbe kezdett. Leguggoltam elé, s lehúztam a cipőt az egyik lábáról.
- Na, Justin! - ült fel, mire felnéztem barna íriszeibe. Két keze közé vette arcomat, majd a fülemhez hajolt. - Te kis huncut! - suttogta, a végén pedig felnevetett.
- Huncut? - röhögtem el magam. Kezeimmel célba vettem hasi tájékát, végül csikizni kezdtem őt. Ismét hátradőlt az ágyon, ezzel húzott magával, ekképpen felé kerültem. Itt abbahagytam a csiklandozást, továbbá Jemina arcát fürkésztem, mely boldogságot tükrözött. Olyan aranyos volt, muszáj volt felkuncognom. Nem olyasfajta, mint Lucyék. Amint eszembe jutottak a csajok, mentálisan felpofoztam magam. Mi a frászt csinálok én itt Jeminával? - kérdeztem magamtól, amely totálisan érdektelen módon fordult meg agyamban. Tüstént leszálltam róla, és elindultam volna ki, ha nem tart vissza.
- Hova mész? - fogta meg a karom, ezt követően fordultam félig vissza felé. - Ne menj el! - jött közelebb kiskutyus szemekkel. - Ígérem, jól fogod magad érezni! - szólt vadítóan. Pár percig vacilláltam, majd beadtam a derekam, s visszamentem az ágyhoz. Egy pillanatig megálltunk az ágy mellett, s abban a pillanatban éreztem meg ajkait sajátomén. Pezsegve csókolt, miközben ledöntött az ágyra, s ráült az ágyékomra. Nem szakadt el tőlem egy levegővételre sem. Kezeit lecsúsztatta szépen lassan az arcomról a vállamra, onnan a hasamra, majd az övemnél állapodott meg. Ekkor váltunk el, Jesmi kicsatolta a szíjamat, aztán lehúzta rólam a nadrágomat. Miután eldobta a ruhadarabot a szoba egyik részére, visszatért ajkaimhoz, amiket mohón habzsolt. Tetszett ez az énje, már beindított, amikor valami történt. Pittyegett a telefonom, mire odakaptam a fejem. Eltoltam magamtól a lányt, aki leszállt rólam, én pedig gatyámért indultam. Kivettem zsebéből a készüléket, s megnéztem a feladót.

Feladó: Daniel 
Szeva, Justin! Ha veled van Jesmina, és látod, hogy berúgott, vagy ha összefutsz vele, akkor ne csinálj vele semmit! Vidd haza! A többieknek is üzentem már, hogy ne csináljanak vele semmit, te pedig pláne ne merj hozzányúlni, mert megkeserülöd, utána pedig soha a büdös életbe nem fogok szóba állni veled!!! 

Amint elolvastam, elgondolkodtam. Én újra jóba akartam lenni Dannel, hiányzott már a legjobb barátom, és ha most lefeküdnék Jemivel, soha nem lennénk már barátok. Eldöntöttem, félreraktam a férfi oldalamat, a telefont elraktam, aztán visszamentem Jesmihez. Segítettem levenni róla a ruhát, ezután magától feküdt le az ágyra. Miközben vetkőztettem őt, szemet szúrt valami. Méghozzá egy vastag, halvány színű könyv vagy napló. Bebújtam mellé, ugyanis kérte, hogy maradjak, így nem tudtam lelépni. Amíg ő átölelt, és a mellkasomra rakta a fejét, addig pörgettem az emlékeimet. Az a napló beugrott. Abba a naplóba írt Jemina a könyvtárba, amikor pedig odaértem hozzá, rögtön elrejtette a táskájába. Vajon mit írhatott bele?