Tizenötödik fejezet

Sziasztok, Drágák!

Megérkezett a rész, amint látjátok. Nagyon-nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy megint ennyit kellett várnotok az új részre. Remélem az kárpótolni fog Titeket, ha igyekszem a résszel. 1 hét és hozom a részt. Már ma elkezdem megírni Nektek. 

Az ok, hogy a társíróm miért nem jelentkezik, nem lehet netközelben, így én fejeztem be a fejezet végét. Megírom a következőt, Enchil pedig igyekszik a 17. fejezettel, mert addigra már lesz. Köszönjük a kitartásotokat, ezt látjuk a feliratkozókon és az oldalmegtekintéseken. A kommentárokat is, mint mindig, nagyon köszönjük, jól esnek. Nem is tartalak fel titeket a rizsázásommal, mivel én is szégyellem magam, tehát jó olvasást! 

Puszil Titeket, Niki és Enchil

 ______________________________________________________________________

Táskámat letettem a krémszínű fotelembe, s egyből gardróbomat támadtam meg, amit kinyitottam, és felém tárultak az új, divatos ruháim. Eddig tervem remekül haladt, jó érzés volt, hogy nem aláztak meg, hanem én is vetélytárs lettem a lányok szemében, míg a fiúknak egy trófea. Egyik végéből a másikba toltam vállfán a ruháimat. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, valami csinos, de egyben dögös ruha is kellett. Sajnos nem jutottam dűlőre, ezért kedves barátomat hívtam, hogy segítsen a döntésben. Zsebemből előhalásztam a készüléket, s egyből hívni kezdtem Dant, aki másodperceken belül fel is vette.

- Szia Jes!- szólt bele boldogan.

- Hello! Csak szeretném, hogy átgyere, mert kell a segítséged - mondtam egy kicsit aggódó hangon, közben az alsó ajkamat harapdáltam.

- Miért, valami baj van? - lett komoly a hangja.

- Igen. Nem tudom, hogy mit vegyek fel este!

- Ez most komoly? - kezdett nagy kacagásba.

- Nem vicces. Az ajtó nyitva van, várlak! - válasza nélkül kinyomtam a telefont.

Továbbra is a sok ruha közt nézelődtem, de egyszerűen egyik se nyerte el a tetszésemet. Nem akartam kihívót, ám túl szelídet se, szóval e kettő között kellett találnom valamit, ami elég nehéz volt. Remélni tudtam, hogy kedves barátom siet, mert még sok dolgom volt. Hajamba túrtam, mintha most futottam volna le a maratont, úgy vert a szívem. Egyszer csak egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.

- Szia Jes! - nyitott be Dan, mire én boldogan megöleltem. - Ennyire hiányoztam? - húzta fel az egyik szemöldökét, mire én csak kuncogtam.

- Mondhatni, hisz teljesen káoszba vagyok ruhatéren - vágtam szomorú arcot.

- Akkor a legjobb emberhez van szerencséd! - fogta meg a derekamat, majd a szekrényem elé vezetett, s beállt mögém. - Akkor ez - tette elém az anyagot, hogy megnézzen benne a tükörbe, ami a szekrényen volt található.

1 óra is eltelt, mire megtaláltuk a megfelelő ruhát, de az is indok, hogy szórakoztunk egymással. Sokszor verekedtünk, ahol én győztem, de persze ő hagyta magát. Egy bézsruhát választottunk, ami a térdemtől egy arasznyira ért, s a közepén egy szép, fekete masni dobta fel a ruhát. Kiegészítők is voltak a ruhához, amit később választottam ki. Kedves barátomnak megköszöntem, hogy segített nekem ebben a feladatban. Végül két puszival távozott a házamból, s megbeszéltük, hogy este jön értem, amit én örömmel méltányoltam.

*

Rendeltem egy kínai ételt, amit majd egy film kíséretében fogyasztottam el. Hamarosan meg is érkezett a rendelt kajám, kifizettem, majd a tv elé helyeztem magam. A műsor nem nagyon kötött le, hisz egész idő alatt a buli járt az eszembe. Mindent jól kell csinálnom, mert akár egy rossz lépés elronthatja a tervemet, ami eléggé kár lenne számomra. Viszont ezek mellett féltem is, hisz nem nagyon fogyasztottam nagy mennyiségű alkoholt, talán a rendezvényeken, ahová apuékkal mentem, de ott is csak pezsgőt és bort, azonban ez teljesen más lesz, mint azok az elegáns rendezvények. Nagy gondolataim közepette el is fogyasztottam a kínait, ami mézes húsból és tésztából állt. Az időre pillantottam, ami 18:29-et mutatott. Felhívtam a kedves fodrászomat, aki kozmetikus és pedikűrrel is foglalkozott egyben.

- Szia Jes! Miben segíthetek? - kérdezte kedélyességgel, hangjából ítélve.

- Hali! Most nagy szükségem lenne rád, ráérsz? - haraptam az alsó ajkamba.

- Még van egy vendégem, de utána igen. Na mi a helyzet?

- Ma este bulizni megyek, kéne nekem hajat és valami sminket csinálni - csavartam az egyik tincsemet.

- Te mész bulizni? Nem is gondoltam volna rólad. Változnak az idők - kuncogott fel.

- Bizony, az idővel minden megváltozik.

- Figyelj! Körülbelül 30 perc múlva ott leszek, neked jó?

- Igen, nagyon köszönöm - mondtam neki boldogan.

*

Tükröm előtt álltam kedves segítőmmel, aki örömmel megcsinálta nekem a sminket és hajamat. El se hittem, hogy én voltam az, hisz 1 hónapja teljesen más voltam, aki csak a könyveket bújta, és nem ment bulizni, de mára már minden más lett. Hajam enyhén hullámos, sminkem pedig csillogó volt, hogy a tömegből kitűnjek.

- Egyszerűen gyönyörű vagy! - mondta halkan Alexa.

- Neked köszönhetően, csodás munkát végeztél.

- De te smink nélkül is csodálatosan nézel ki. Ez csak egy kis plusz, ami feldobja a szépséged! - tette kezét a vállamra.

- Remélem, jó este lesz! - fordultam kedves barátnőm felé, akinek már családja van, mivel jó pár évvel felettem jár. Ő volt az egyetlen, aki akkor is szeretett, amikor még egy senki voltam az emberek szemében.

- Ha nem, akkor majd te jóvá teszed azt a bulit - kuncogott fel.

- Rajtam nem múlik - húztam fel a szemöldököm.

- Na, de én megyek, mert későre jár.

- Rendben, kikísérlek - lassan lesétáltunk a lépcsőn, közben hálálkodtam neki, hogy ilyen széppé varázsolt. Amint a nappaliba értünk, a csengő is megszólalt.

- Akkor szia, köszönök mindent! - adtam neki egy puszit, és az ajtót kinyitva Dannel találtam magam szembe.

- Igazán nincs mit. Sziasztok! Jó szórakozást! - intett egyet, majd az autójával elhajtott.

- Az igen, de csinos vagy! - mért végig, utána körbeforgatott.

- Köszönöm szépen! - pirultam el.

- Piroska, induljunk! - tárta ki karját, amibe belekaroltam.
- Sokan lesznek? - kérdeztem, ahogy helyet foglaltunk a kocsijában.
- Inkább úgy mondanám, hogy rengetegen - nézett rám vigyorogva, de én csak egy halvány mosolyt küldtem felé. Féltem, tartottam a bulitól, hisz csak elsőnek mentem, de ezt kedves barátom is felfedezte rajtam. - Nem lesz baj, melletted leszek - fogta meg a kezemet, amire én is ráfogtam.
- Köszönöm! - adtam arcára egy puszit.

*

Mindenhol csak emberek, füst, s a szagok csak úgy áradnak a helyiségben. Zene a mellkasomban tombolt, mintha belülről áradt volna az üvöltő hang, viszont élveztem is. Fiúk, lányok egymáshoz közel simulva táncoltak, de voltak olyanok, akik már kisebb nemi kapcsolatot rendeztek le egymást között, amit én csak mulatozva néztem. Dan kezemet megfogva húzott valamerre, gondoltam, hogy ne vesszek el a tömegbe. Erősen markolta, mintha az élete múlna rajtam, ő mindig óv, s megvéd. Végül pár perc vívódás után a tömegben megérkeztünk a pulthoz.

- Kérsz valamit? - kérdezte udvariasan. Mivel én nem nagyon ismertem, hogy kinek mit illik inni, csak anyu partiján fogyasztottam pezsgőt, de az is egy korty volt.
- Öm... Nem is tudom, szerintem valami női italt szeretnék - adtam át neki a döntést.
- Értem én - nézett rám nevetve.
- Akkor egy vodkanarancs és egy Daniels-et szeretnék! - adta át a rendelést a pultos srácnak, aki már készítette is az italokat. Szememmel a teret pásztáztam, kerestem Lucy-t, esetleg Justint, de sehol nem fedezte fel szemeim őket, és még a bandájukat se. Mire a pulthoz tért vissza a szemem, addigra már ott volt a kért italom is.
- Koccintás! - emeltem fel a karcsú poharam, ami meg is történt.
- Jössz táncolni? - kiabálta a fülembe, hogy én is értsem.
- Nem is tudom - kortyoltam újra az italomba, ami sokkal keserűbb volt a pezsgőnél, ámde hamar megszoktam.
- Ne kéresd már magad! - kuncogott fel, majd hirtelen csuklómat megfogva vezetett a sok ember közé, akik eléggé közel álltak hozzám. - Gyerünk! - csípőmet megragadva kezdte el mozgatni, amit nagyon mulatságosra véltem felfedezni.

*

Az idő csak úgy telt, ittunk és táncoltunk. Élveztem a szórakozást. Ennél a fiúnál jobb társaságot nem is kérhettem volna magamnak. Később valami bandához csatlakoztunk, akik nagyon szerethetik Dan-t, hisz látszott rajtuk. Én is élveztem az ő társaságukat, mert nagyon szórakoztatóak. Ugyanakkor az egyik fiúval jelentősen elvoltam, kinek Max volt a neve. Nagyon kedvesnek látszott, de azért inkább Daniel mellett maradtam, hisz ki tudja milyen hátsó szándék van ebben a fiúban, óvatosnak kell már lenni. Élvezettel csevegtem a barna, némi szőke hajú sráccal.
- Akkor te Daniel osztálytársa vagy? - karolt át.
- Pontosan. Te honnan ismered őt? - kortyoltam nőiesen a poharamba, amit már harmadjára kértem ki, ugyanis annyira elnyerte ízlésemet.
- Én is abba a suliba járok, egyel lentebb évfolyam.
- Oh, nem is tudtam, de akkor ma is okosabb lettem - vigyorogtam el.
- És én ma is egy szépséget látok - bókolt nekem, ami pírt öntött az arcomra.
- Köszönöm szépen, aranyos vagy - tűrtem hátra az egyik kikandikáló tincsemet.
- Örülök, ha aranyosnak találsz. Mesélj magadról, szeretnélek megismerni! - csúszott közelebb hozzám, ami nekem kissé zavaró volt.
- Mit meséljek? Kérdezz bátran! - küldtem felé egy mosolyt.
- Mi lenne, ha ezt egy újabb itallal folytatnánk? - vette ki kezemből az üres poharat.
- Áh, nem akarom egyedül hagyni Dan barátomat - mutattam volna felé, de ő már eltűnt az ülő emberek közül.
- Ő már nincs itt, gyere - fogta meg a kezem, s a pulthoz vezetett. Remek, most itt unhatom magam ezzel a gyerekkel, de nem leszek bunkó - gondoltam. Enyhén bosszantott, hogy Daniel már nem volt ott, viszont próbáltam ezt nem kimutatni.
- Jól van, akkor igyunk - tettem kezemet az éppen nem a leghosszabb szoknyámra.
- Majd én rendelek neked! - tette le a kezemet, amit felemeltem, hogy a fiúnak jelezzem rendelésem.
- Hát jó - mentem bele döntésébe.
Max rendelt két rövidet és egy-egy koktélt is, minek neve Avalon volt. Jól nézett ki, tetszett, mert színes volt, és a díszítés is remekül megállta a helyét. A rövidet Maxszel lehúztuk bemelegítésképpen, aztán ihattuk a koktélt, ami szintén ütős volt, csakúgy, mint a rövid. Kicsit belefájdult a fejem az alkoholba, ezért vártam, míg elmúlt a fájdalom, aztán elhívtam Maxet táncolni. A sok embert látva eléggé be voltak már rúgva, de azért élvezték a partit. Viszont én odafigyeltem az alkoholfogyasztásomra, mivel nem azért jöttem, hogy leigyam magam a sárgaföldig, hanem, hogy jól kitomboljam magam, amire emlékezni szerettem volna. Mikor befejeztük a táncolást három szám után, Max megszomjazott, s elindultunk vissza a pult felé. Azalatt az idő alatt, míg odaértünk az említett helyhez, Daniel barátomat figyeltem, hátha visszajött már, de miután szemeim nem találták őt, szomorú és egyben ideges is lettem. Leültünk a pulthoz, a velem lévő srác pedig rendelt két piát. Nem arra koncentráltam, hogy mit, hanem Danielre.
- Mi baj van, Jes? - simított a combomra.
- Csak Danielt néztem, itt van-e - könyököltem fel a pultra.
- Nincs semmi baja, biztosan jól van - küldött felém egy biztatómosolyt, majd rásimított arcomra a másik kezével. - Bulizzunk, jó? Elvégre azért vagyunk itt - adott egy puszit az arcomra, amitől kicsit elpirultam, s lehajtottam a fejemet. Közben bólogattam, hogy jól van, bulizzunk. Megittuk a kért italokat, végül visszatértünk a táncparkettre. Max végig szórakoztatott, roppantul jól éreztem magam. Persze becsiccsentettem, de tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok. Körülbelül egy óra elteltével elindultam ki a tömegből, Max pedig követett. Kifutottam előle a helyiségből az utcára, és nevetve álltam meg kint. Mikor kiért, odajött, majd megcsikizett. Amint elengedett, elfutottam előle. Végig nevettem, kedvem felettébb volt pazar. Ezt követően áttértünk egy másik utcába, ahol nem voltak, egy-két lámpa adott világosságot azokon a helyeken, ahol állt a villanypózna. Max ugyanúgy nevettetett, a másik pillanatban pedig megálltunk, mert fájt már a hasam a sok röhögéstől. Mikor lenyugodtam, kiegyenesedtem, s két kék szempárral találtam magam szembe. A fiú lassan rásimított arcomra, majd közelíteni kezdett. Hagytam magam folyni az árral, s meglett az eredménye, ugyanis megcsókolt. Nem akartam visszacsókolni, de megtettem. A másik pillanatban azt vettem észre, hogy az utca mentén lévő épületek falának nyom, s vadul kezdi a nyakamat csókolgatni, közben combomat markolássza. Én pedig nem tudtam mit tenni, szemeimből újra folytak a könnyek, amiket azt hittem nem fogok hamar viszont érezni arcomon. De megint meg fog történni az, amit Justin is akart, lefektetnek, majd ott hagynak - gondoltam, és szívem hevesebben vert, mint valaha. Ott voltam kiszolgáltatva, egyedül ezzel a mocskos sráccal.