Tizennegyedik fejezet

Kora reggel keltem fel. Vegyes érzelmek keringtek bennem. Olyan volt, mintha több színt kevertek volna egybe: Mindenféle emóció feljött az érzelmi szintemre. Mikor beléptem a fürdőszobába, és kezdetét vette a készülődés, a hasamat hirtelen bizsergető érzés járta át. Izgultam, mert nagy változáson mentem át. Örültem, hogy sikerült az első tervem megvalósítása. S ezeket követte az alattomosság. Vissza akartam adni azt a fájdalmat mindnek, amiket ők okoztak nekem. De mindezek mellett ott lappangott bennem a kis angyal, ami miatt visszakoztam. Azt súgta, hogy nem lesz jó vége, hiszen a tanárok ki fognak bukni rám a hirtelen jött személyiségváltozásom miatt, ezáltal ronthatok a jegyeimen. Ekkor előrukkolt az ördög is, miszerint sebet kell ejtenem a rosszakaróim szívén. Mivel több érv szegült ellen a kis angyalnak, az ördög oldalán álltam, ha fogalmazhatok így. Bár nem neveztem volna ördögi ötletnek, csak visszakapták azokat a bántásokat, amiket én szenvedtem meg egykor. Míg a gondolatok százfelé cikáztak a fejemben, fogat mostam, lekezeltem az arcomat, majd feltettem egy általános sminket, ami nem volt kirívó, ezzel nem keltettem fel az emberek figyelmét. Lágy színekkel tettem melegebbé, teltebbé arcom kinézetét. Rakoncátlan hajtincseimen fésűvel mentem át, végül szép hullámokat ejtettem meg rajta a hajgöndörítővel. Dudorászva mentem vissza a szobámba, ahol megálltam a szekrényem előtt. Egy pillanatra megtorpantam, amíg a ruháim közt vezettem végig a tekintetem. Furcsa volt a jókedv ennyi gyötrelem után. Mintha az agyam és a szívem kitaszította volna a rosszakat, a fájdalmakat, és felváltott volna mindent pozitívra. Szerfelett különös volt, de tetszett, hogy nem volt gát a napom indításában.

*

Kiválasztottam egy csinos, meleg szettet, amibe belebújtam, vettem fel egy-két kiegészítőt, a ruhámhoz párosított táskába belepakoltam rendezetten az iskolai cuccokat. Tankönyvek, füzetek, tolltartó és a házi dolgozat, ami egy egyszerű mappában volt benne. Végezetül befújtam magam Beyoncé kellemes, finom parfümével magam. Megfogtam a táskámat és a telefonomat is egyaránt. A készülékhez csatlakoztattam a fülhallgatót, kapcsoltam egy zenét és indulhatott is a nap. Lementem anyához, aki a konyhában készítette a finomabbnál finomabb ételeket. Mindig túlzásba vitte a sütés-főzést. Órákat is eltöltött a konyhában, mindenfélét főzött és sütött. Most csak kétféle reggelit csinált, viszont nem voltam éhes, épp ezért csak elköszönni jöttem tőle. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, majd közelebb lépkedtem hozzá.
- Anya elmentem - simítottam hátára a kezemet, míg mellé léptem. Hirtelen felkapta a fejét, letett mindent a kezéből, megmosta, megtörölte, majd visszafordult hozzám. Végigmért tetőtől talpig, aztán elmosolyodott.

- Nagyon csinos vagy - mondta, s szemei csillogtak az őszinteségtől. - Megváltoztál, a hajad - folytatta, s megfogta az említett zuhatagot. - Kinek akarsz tetszeni? - lépett egyet hátrébb, és a pultnak dőlt.

- Köszönöm, anya! Nem akarok senkinek se tetszeni, csak változnak az idők, vele együtt én is - vontam meg mosolyogva a vállam.

- Jól van. De tuti, hogy abban a változó időben egy pasi is közrejátszott - dörmögte az orra alatt.

- Anyaaa! - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Csak mondtam - tette fel kezeit maga elé védekezésképpen, hogy ne támadhassak.

- Megyek, szia! - köszöntem el tőle egy arcra puszival és egy öleléssel, amit viszonzott is. Amint kitettem a lábam a küszöbön át, bedugtam a zenét adó fülest a hallószerveimbe, s útnak eredtem. Lábaimat szaporán szedtem az iskolába. Minden egyes lépés közelebb vitt az említett épülethez, ami csak jobban gerjesztette bennem az izgatottságot és a torkomban egyre csak nőtt az a bizonyos gombóc. Ez valamennyire a félelmet tanúsította, ugyanis volt bennem félelem, ezt pedig le kellett gyűrnöm egészen addig, míg oda nem értem. A vegyes érzelmek azért voltak, mert még a szívemben szúrtak az elmúlt napok, hetek történéseinek tüskéi, amiket nem lehetett könnyen elfelejteni és kiszedni. Épp ezért izgultam, hogy magabiztosan fogom-e végigcsinálni. Ugyanakkor kíváncsi is voltam, meg persze boldog is.

*

Körülbelül hét óra negyvenkor bent is voltam. Ekkor már javában szállingóztak a diákok a folyosókon. Ahogy haladtam el mellettük, meglepődötten meredtek rám, volt, hogy összesúgtak, mert nem tudták, hogy én sétálok el előttük. Nem törődve velük bementem az osztályterembe. Ott se volt más a helyzet, ugyanis mindenki rám kapta a tekintetét, akik nem a banda körébe tartoztak. Ők hátul telepedtek meg, mit sem foglalkozva a többiekkel. Viszont magam sem értettem mi volt ennyire megnézendő, épp ezért nevettem el magam. Elindultam hátra felé, úgy döntöttem nem fogok elől szapulni és stréberkedni. Tudok koncentrálni hátulról is. Magabiztos lépteimet nyomon követték az osztálytársaim, én pedig az áldozataimat figyeltem nagy vigyorral az arcomon. Justin arcát nem láttam, ugyanis a barna hajú cafka az ölében ülve eltakarta. Lucy barátnői is ott ültek a körben, a fiúk is ott voltak. Közelebb menve kinéztem magamnak egy helyet, amit gondoltam, meg fogok szerezni. Viszont egy srácot nem láttam, még pedig Danielt. Vajon tényleg mellettem akart állni? E kérdés gondolkodtatott el egy percre, de nem torpantam meg, csak megálltam, mivel Lucy háta mögött voltam.
- Kényelmes a helyem? - köhintettem, ezzel elérve a célom, mindenki rám nézett. Justin is kihajolt, ekkor fedeztem fel túlzottan meglepődött arcát, de a bandatagok arckifejezése sem volt egy kihagyható élmény, inkább nevetésre méltó volt. Nehezen tartottam magam, hogy ne törjek ki nagy kacagásban. Lucy kérdőn szegezte rám tekintetét, e mellé szemöldökei a plafonig szöktek.

- Helyed? De ha már kérdezted, igen. Kényelmes, főleg, hogy Justin van alattam - mosolygott diadalittasan. Azt hitte milyen frappáns beszólást fogalmazott meg.

- A következő szünetben meg majd más lesz alattad - vigyorogtam kihívóan. Mindannyian elkezdtek halkabban nevetni, még Justin és a haverjai is. Persze a szőke agyú lány barátnői ebben nem vettek részt.

- Nem kell irigykedni, mert Justin nem akart tőled semmit - karolta át az említett nyakát.

- Istenem - kaptam szám elé kezemet drámázva. - De sokat vesztettem Justinnal - görbítettem le megjátszásképp az ajkaimat, s rápillantottam a srácra, aki kicsit kínosan érezte magát. - Csak nem ebben az   életben.

- Soha nem lesz a tied, felfogtad? - smárolta le a fiút.

- Menjetek már máshova élvezkedni, ribanc! Senki nem kíváncsi rátok - mondtam tisztán és érthetően.

- Mit mondtál? - kapta fel a fejét.

- Azt hogy takarodjatok a helyemről.

- Te mit képzelsz magadról, kis szajha? - állt fel velem szemben Lucy. Izzott köztünk a levegő, fiúk-lányok egyaránt közeledtek felénk érdeklődve, mi fog kisülni a helyzetünkből. - Azt hiszed, hogy vettél pár jobb göncöt az eddigieknél, már pattoghatsz itt? Ugyanaz a kis szánalmas, stréber lotyó vagy, mint voltál, nem több - fintorgott. Idegesen intézte felém szavait, amik már leperegtek rólam. Egyre erősebbé tett a Lucyval való összetűzésem, ettől boldogabb is lettem.

- Befejezted? - nevettem el magam. Észrevettem, hogy egy kör közepén álltunk, mivel körbevettek minket. Oldalra pillantottam, ahol kiszúrtam Danielt, aki elképedve suttogta a nevemet. - Te ugyanaz a kis ribanc vagy, aki eddig is voltál - bazsalyogtam tovább. - Nem több. Amúgy a sarkon várnak, meddig akarod őket váratni? - fejeztem be. Odaléptem ahhoz az asztalhoz, ahol Justin ült. Nem törődve vele elvettem a kávét tartalmazó poharat. Visszaléptem, ezzel ismét szembe kerültem Lucyval. - És mondtam, hogy menj a helyemről - csendültem fel. - Itt a kávéd - adtam át a kezébe, amire nem számított, így mellkasának nyomtam a poharat, és kicsit megbillent, a koffein tartalmú folyadék egy kis része pedig ráborult ruhájára -, nehogy itt hagyd - kuncogtam.

- Ezt még megkeserülöd, Keys - szűrte ki fogai közt. - Ti meg mit bámultok? Nem hívott ide titeket senki - kiabálta el magát, majd vállamnak ütközve távozott. Mindenki félre állt a lánynak.

- Hát hogyne - vigyorogtam. A többiek is elkezdtek nevetni, mire félig megfordultam, s a felém közeledő Daniel került szemeim elé.
- Mi volt ez? - kérdezte összezavarodva. Nem értette miért voltam olyan kemény és megtörhetetlen, nagyszájú és visszabeszélő.
- Csak szóltam, hogy takarodjon a helyemről - mosolyogtam.
- Ja, hát jó volt a műsor, csajszi! - vigyorgott.
Miután nevettünk egy sort, elfordultam a lestoppolt asztalom felé, ahol Justin vígan ült, és beszélgetett a tőle egy méterre ülő haverjával. Nyugodtan odasétáltam kettejük közé, s Justin felé fordultam. Azonnal rám pillantott, ahogy elálltam a látóterét, és kérdő pillantásokkal illetett meg.
- Szerintem fel kéne emelned a picsád, és odébb menned a helyemről - magyaráztam.
- Kicsit be vagy feszülve, nem gondolod? - nézett rám komolyan, s közben felállt. Nem léptem hátrébb, tehát eléggé a magánszférámban volt. Felemeltem rá a tekintetem, szemével tartottam a kontaktust, szinte már farkasszemet néztünk, ami egy pillanatig tartott, ugyanis nem tétovázott megjegyzéseivel. - De ha szeretnéd, segíthetek rajtad. A fiú mosdó szabad - vigyorodott el kajánul. Megforgattam szemeimet, közben pedig felnevettem.
- Tudod, magadon kéne segíteni, amilyen szerencsétlen vagy a szánalmas próbálkozásaiddal - vágtam vissza neki, mire arcáról lefagyott az a széles mosoly, ami eddig győzedelmesen festett rajta. Arrébb toltam vállánál fogva, majd helyet foglaltam. Kényelembe helyeztem magam, addig a fő kiszemeltem, akit előbb égettem le, eltűnt az osztályból.
- Hova ment Justin? - ült le mellém Dan.
- Elbújt szégyenében - röhögtem. Ez alatt a kis idő alatt annyit nevettem, mint még soha. Jól éreztem magam, s ennek útjába senki nem állhatott.
- Mit tervezel mára? - fordult felém a mellettem ülő srác. Mire szólásra nyitottam a számat, válaszolt helyettem. - Semmit, oké. Akkor jössz velem - mosolygott.
- És hová? - lepődtem meg.
- Azt majd még kitalálom - simított arcomra. Tetszett bársonyos érintése, eszméletlen aranyos volt. Ezt a pillanatot se sokáig élvezhettem, ugyanis a tanár belépett a terembe, s az osztály pedig rendezetten a helyére vonult, még Justin és Lucy is visszajött.
- Szép reggelt gyerekek! - tette le cuccait, majd megkerülte a tanári asztalt, és megállt az első pad előtt. - Új diákunk van? Engem hogy-hogy nem értesítettek erről? - tekintett felém. Körülnéztem, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg rám érti, de mindenkit ismertem, tehát ez csak én lehettem.
- Rám tetszik gondolni, tanárnő? - mutattam magamra.
- Természetesen - bólintott.
- De én nem vagyok új, Jesmina vagyok - kuncogtam.
- Jaj, elnézést! Jesmina, a külsőd miatt nem ismertelek fel, megváltoztál - lágyultak el arcvonásai.
- Dehogy változott meg - szólalt fel Lucy -, ugyanaz a kis álszent stréber - rinyált.
- Palmer kisasszony! Meg tudná mondani miért álszent Jemina? - kérdezte meglepődötten a tanár.
- Ez egyszerű. Szándékosan rám borította a kávéját, és teljesen olyan lett a felsőm - nyavalygott tovább. Mennyire tud hazudni ez a kis szajha - gondoltam. Viszont nem dühítettem fel magam, mivel nagyon átlátszó szövege volt, ami nekem viccesnek és szánalmasnak hangzott, ugyanis ha nem tudott leégetni, akkor próbálkozott a tanárnál.
- Így történt, Jemina? - kérdezett rá Lucy hazugságára.
- Nem, tanárnő. Soha nem tennék ilyet, különben is, a pólója tiszta, jobb hazugságot is kitalálhatnál, Lucy - pillantottam rá nyertesen. Valóban másik felső volt rajta, hisz biztos lecserélte még a mosdóban.
- Nos, szerintem igaza van Keys kisasszonynak, a felsőd elvégre tiszta - csapta össze tenyereit az osztályfőnökünk.
- De tanárnő, tényleg leönt... - próbálta a mentegetőzést, de az említett leintette.
- Nincs de, legközelebb pedig jobban igyekezz, ha be akarod mártani Jesminát - ült le az asztalához, majd belekezdett a tananyagba. Órán csak jegyzeteltünk, és hallgattuk az anyag egy részét, amit épp vettünk. Mikor az utóbbira esett a sor, Daniel elvette a kezem, s rajzolt rá egy szívet, ami szintúgy meglepett, mint az előbbi érintése. Párszor körberajzoltam a mintát, aztán abbahagytam mikor a csengő szólalt meg. Én maradtam a helyemen, barátom pedig kiment. Lucy nyávogó hangja rögtön megcsapta füleimet.
- Justin, gyere már ide hozzánk - a fiú felállt, s elindult a csaj felé, de annyira bámult engem, hogy meg is botlott egy táskába, ami által majdnem orra bukott. Nem volt olyan szerencsém, viszont így is kinevettem, nem halkan.
- Bassza meg! - dobta le magát idegesen. Ezután már csak nevemre kaptam fel a fejem, Dan jött be a nevemet kiabálva.
- Jesmi! - jött felém vigyorogva.
- Mi az? - húzódtak ajkaim széles mosolyra.
- Megvan a mai programunk - telepedett le mellém.
- Na, és? - csillantak fel szemeim.
- Buli lesz este, megyünk.
- De hát holnap suli - kételkedtem.
- És akkor mi van? - vonta meg vállait. - Változni akartál, szerintem ez is beletartozik abba a változásba - mondta.
- Igazad van - láttam be. - Kik lesznek ott?
- Szerinted? Bingó parti lesz - kuncogott. - Amúgy a suli menői lesznek ott.
- De miért hétköznap tartják? - ráncoltam össze homlokom.
- Mert szerintük ez a menő, de most ez engem nem érdekel. Jössz? - tette kezét combomra, majd simogatni kezdett. - Ott lesz Lucy és a többi kutyája - mosolygott.
- Huh, legyen - fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Király! Kilencre megyek érted, csini legyél! - puszilt arcon.
- Daniel! - kiabált Justin, aki kissé érdekes pillantásokat küldött felénk.
- Szólj! - pillantott a srác felé.
- Gyere már ide! - intett egyik kezével Bieber. Daniel bocsánatot kért, majd odament haverjához. Addig én elfoglaltam magam, mivel agyamat elborították a gondolatok az esti ruhával kapcsolatban. Azon eszeltem mit vegyek fel, közben meg előpakoltam a következő órára.

*

A nap többi része nagyjából ugyanúgy telt, mint ahogy elkezdődött. Lucyval szívtuk egymás vérét, Daniellel pedig közelebb kerültünk egymáshoz, persze Justin se lógott ki, ő is mindig ott volt, és ha tudott, akkor mindenképp beszólogatott, a szemeit mindig rajtam tartotta, ez volt a cél. Ezeket örömmel könyveltem el magamnak, és nagyon jó kedvvel indultam haza, ahol nem volt senki, tehát rá tudtam hangolódni az esti bulira és a készülődésre.


                                                                                                                                                                       

Sziasztok!
Elnézést a majdnem 2 hónapos késés miatt, iszonyatosan röstellem magam. Többet nem fordul elő ilyen, sajnálom. Remélem tetszett a rész, és izgalommal várjátok a következő részeket, és hogy nem távoztatok el a blogtól. :)
Niki:) voltam, xoxo <3