Ötödik fejezet

Nagyon félek, mert ez nem az én világom köztük. Van egy olyan érzésem, hogy Brian és Justin nézésének nagy jelentősége van, én lehetek a tét. Nagyon remélem, hogy ezek az én rém gondolataim. A játszma elkezdődött. A labdák csak úgy gurultak egyik lyukból a másikba. Nem értem az ilyen játékokat, de a többiek kiabálásból kivehető, hogy nagyon szoros a játszma. Nagyon kezdtem szédülni, mert Justin vereségre állt. Muszáj volt leülnöm, tenyerem izzadni kezdett, féltem. Lehunytam szemeimet, majd arra leszek figyelmes, hogy mindenki Brian nevét kiabálja.

- Enyém a csajszi.- röhög fel a győztes. Most kezdtem el remegni, könnyeimet nagy nehezen lenyelem, de újra és újra jött a következő, majd a végén egy gombóc a torkomban. Nagy zajra kinyitottam a szemem.

- Faszomat! - csapot ütőjével az asztalra Justin.- Csaltál.- végül a földre dobta ütőjét, amitől a fadarab ketté tört. Féltem Justinnak ettől az oldalától, agresszív volt.

- Tudni kell veszíteni, barátom.- nevetett Brian. Justinnak se kellett több. Barátjának akart ugrani, de a többiek lefogták. Végül felém sétált, de mielőtt megérkezett volna mellém, megfordult és beütött egyet a fiúnak. Szám elé kaptam a kezem, könnyeim elindultak, remegni kezdtem. Justin megfogta a kezem, majd a kocsijához húzott, beültetett, majd elindult. Lesokkoltam, remegtem és szaporán vettem a levegőt. Most rögtön szükségem van a gyógyszerre, mert mindjárt elájulok.  Szemeimet lehunytam, hogy próbáljam helyre hozni a lélegzetem.  Justin lefékezett,  majd a vállamat simogatta.

- Héé. Jemina, ezt csak egy vicc volt.- kuncogott fel.

- Számomra nem volt mulatságos.- lélegzetem még mindig nem állt be a normális szintre.

- Csajszi, jól vagy? Nehogy itt halj meg a kocsimba, mert drága volt, nem szeretnék újat venni, mert tuti, hogy szellemkednél a járgányomban. Kicsit rosszul érintettek Justin szavai, neki fontosabb a kocsija, mint én, de van benne valami, mert nem is ismerjük egymást. Az iskolába kéne lennem, de persze, hogy a sors most engem szemelt ki, mert ennek oka volt. 10 perce csak ott álltunk a kocsival, nem értettem, hogy miért nem indulunk.

- Ha nem akarod, hogy itt halljak meg, akkor indulhatnál.- mondtam halkan és nyugodtam.

***

Hamarabb megérkeztem a házamhoz, mint az gondoltam. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd a zárral küszködtem, míg meg nem hallottam Justin férfias hangját.

- Esetleg egy köszönömet is elfogadok.

- Köszönöm, hogy elraboltál, Justin!- becsaptam az ajtót, majd a szobámba futottam. Fiókomat kipakoltam, hogy megtaláljam a gondosan elrejtett nyugtatóm. Percek elmúltával éreztem a gyógyszer hatását. Pulzusom visszaállt a normális ütemre. Kicsit túl sok volt ez nekem, nem vagyok az ilyen dolgokhoz hozzászokva. Máskor megfogadom, hogy nem szállok be idegennek a kocsijába, igaz Justin nem az, de nem ismerem eléggé, hogy én vele furikázzak. Aggódhatok az iskola miatt is. Remélni tudom, hogy nem hívták fel a szüleimet, szerencse, hogy dolgoznak, mert nem tudom, hogy mit kapnék tőlük. Senkitől nem tudom elkérni a házit, nincsen semmiféle profilom, osztálytársaim telefonszáma sincsen meg. Justin most szépen betett nekem. Olyat kell csinálnom, mint még soha, igazolást hamisítani. Muszáj kiadnom magamból ezeket a borzalmas érzéseket, így felkaptam egy kisebb táskát, amibe beletettem a naplómat, majd elindultam a szeretett helyemre. Leültem a mólóra, majd belekezdtem az írásba.

Kedves naplóm!

Ma valami borzalmas dolgot értem át, szégyellem magam. Nem gondoltam volna, hogy egyszer lógni fogok a suliból, de ez még nem minden. Justin elvitt egy helyre, inkább elrabolt, mert én nem is akartam menni. És a suliból is kimaradtam. Tudod, az a legrosszabb, hogy ő nem úgy néz rám, mint én rá, de közben olyan, mintha adna olyan jeleket, hogy tetszem neki, nem tudom. 3 éve egy iskolába járunk, eddig soha nem csinált ilyen dolgokat, mint ma, mert megpuszilt. Nagyon boldog voltam, annyira jól esett. Most azért egy kicsit boldog is vagyok, de közben nem is, mert nem tudok eligazodni rajta. Erre a napra nem szeretnék emlékezni, mert igaz, hogy jók is történtek, de közben bűntudatom is támadt, mert hamisítottam egy igazolást.

Kitéptem a papírt, majd eldobtam a vízbe, szép lassan úszott a kis vékony, fehér papír. Sok minden járt a gondolataimban, de inkább próbálom elfelejteni azokat.

***

Másnap szerencsére a megfelelő időben keltem fel, nem kell megint aggódnom, hogy elkések. Elraktam a szendvicset, majd elköszöntem a szüleimtől. Apa felajánlotta, hogy bevisz, de inkább visszautasítottam, mert abból is valami nagy cikizés jönne. Sikeresen beértem az iskolába, majd elfoglaltam helyemet az első padban, rajtam kívül csak egy fiú volt bent, aki olyan, mint én. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy hozzászóljak.

- Sziii-aa.- szólaltam meg nagy nehezen.

- Üdv! - nézett fel szemüvege alól. - Miben segíthetek, ha lehet gyorsan, mert nincs rád időm. - hú, ez kedves tőle.

- Mivel tegnap nem voltam suliba, ezért elszeretném kérni a házit.- mosolyogtam félénken.

- Itt van ez a papírt, ezen rajta van minden. A tanár mondta, hogy vigyem el neked, de nem volt kedvem.- rántotta meg a vékony, fehér vállát.

- Pasizunk, pasizunk?- röhögött fel Justin.

- Tudod, hozzád illik ez a nyomi, mert pont olyan, mint te.- lökte meg egy kicsit a vállam. Nem foglalkoztam vele, inkább a helyemre sétáltam, elkezdtem csinálni a feladatokat. Hamar megcsináltam őket, szerencsére. Legalább valamihez értek, de azért nem volt kedves a sráctól, hogy így lekezel, pedig ő is olyan mint én, ahogy Justin mondta, de igaza is van. Arra lettem figyelmes, hogy valaki ledobja a táskáját, majd mellém ül.

- Sajnálom. Nem akartam, csak egy kicsit felhúztak.- nézett rám bűnbánó arccal Justin. - Ide ülhetek melléd?- mosolyodott el.

- Nyugodtan.- majd tovább lapozgattam a könyvet.

- Naaa - karolta át a vállam, majd fejét beletemette a nyakamba.- Tényleg sajnálom.- puszilt meg.- Nincs hari?

- Nincs!- mosolyodtam el.

- Ezt már szeretem.- bökött meg, mire felkuncogtam.

- De ugye tudod, hogy mi nem egy osztályba járunk?

- Nekünk is angol lenne, de nincs itt a mi tanárunk....- tekintete elkalandozott valakin.

- És?- próbáltam rám terelni a figyelmét.

- Ezért veletek leszünk.- mondta ki halkan, de tekintetét nem kaptam meg, megnyalta alsó ajkát. Én is kíváncsi voltam, hogy mit néz annyira, persze, hogy Lucy. Eléggé egy mini ruhában volt, a melle kicsit sem voltak eltakarva, na ennyit Justinról.

- Mi történt veled Justin?- nézett rá Lucy.- Látom elpártoltál tőlünk, inkább a stréber ribancokat választod. Szólok, hogy nagymamabugyija van.- ezen persze az egész osztály felröhögött, az arcom égett, mint a kazán.

- Inkább te vagy a ribanc, a ruha lassan szétszakad rajtad.- védett meg Justin.

- Köszi.- mondtam egy kényszer mosoly kíséretében.

- Igazán nincs mit.- ölelte át a vállam.- Tudod, matekból van egy anyag, amit nem igazán értek.- húzta el a száját, majd a tarkóját vakargatta, mintha egy kicsit zavarban lenne.- Kéne a segítséged.- küldött egy féloldalas mosolyt.

- Három után bármikor átjöhetsz.

Egész idő alatt fel voltam dobva. Justin megvédett, átjön hozzám. Már nem kételkedem, tetszem neki. Végre egy zaklatásmentes nap a suliban, köszönet a kis megmentőmnek. Hú, végre valaki felfigyel rám is. Szerencse, hogy a szüleim késő estig dolgoznak. Kicsit rendbe tettem a szobámat, majd izgatottan vártam a fiút.

Már eltelt félóra, de Justin még nincs itt. Gondolhattam volna, mit is vártam, nem? Nem foglalkozok vele, már megszoktam. Önsajnálatomból a csengő hangja szakított ki. Lassan nyitottam ki, bízni tudtam, hogy Justin az, örömmel láttam, hogy ő áll az ajtómban.

- Szia! - engedtem be.

- Bocsánat a késésért, csak anyukámnak segítettem.

- Semmi baj.- mosolyodtam el.- Esetleg kérsz narancslevet?

- Örömmel elfogadom.

- Mennyire vagy jó matekból? - adtam át neki az innivalót.

- Örülök neki, ha félvégén meg lesz a kettes.- nevetett fel.

- Akkor lesz dolgom veled.- kuncogtam.- Szerintem menjünk a szobámba.

Felsétáltunk az emeleten, közben megmutattam neki a házat is, válaszoltam a kérdéseire. 20 perc után beértünk a szobámba, amit persze meg is dicsért, én meg illedelmesen megköszöntem. Akkor elkezdtük a matekot, amit 30 perc elteltével befejeztünk, mert Justin nyávogott, hogy már fáj a feje a sok tanulástól.

- Szépek a szemeid.- ezen a kijelentésén elpirosodtam.

- Köszönöm szépen.- hajtottam le a fejem, szerencsére a hajam eltakarta a vörösödő arcom, így Justin nem látja, hogy mennyire zavarba hozott.

- Tudod, szerintem te egy különleges lány vagy, nem vagy olyan fruska, mint a többi, nem vagy beképzelt, eredetien vagy szép.

Majd arca lassan közeledett az enyém felé, szavai nagyon jól estek, ezzel csak felemelte az önbizalmamat, ami nem is létezett. Majd arra lettem figyelmes, hogy az ajkam nedvesek, majd egy forró nyelv furakodik át a számba. Most történik meg életem első csókja.

_________________________________________________________________________

Sziasztok! 

Most Enchil vagyok! :D 

Nagyon szépen köszönjük a komikat, nagyon aranyosak vagytok! *.* A díjat is köszönjük Pagie Parker-nek, aranyos tőle!<3:) persze köszönjük Niki:)- nek a részt, hisz szegény betegen megírta nekünk, eseménydús, hússzú részre. De most én jelentkeztem a résszel, nincs benne sok izgalom, de remélem azért tetszik nektek.( Aránylag hamar megérkezett a rész! :D ) A következő rész nem tudjuk mikor érkezik, de reméljük hamarosan érkezik. :)  Sok Puszi nektek!<3:)