Negyedik fejezet

- Ez nem normális. - gondoltam magamban, miután a gyorsaság miatt hátracsapódtam az ülésnek. Tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Így bekötöttem magam, mielőtt még ez az őrült kirepítene. A testem egy ideig remegett, de miután Justin visszavett a tempóból, és szépen haladtunk el a fák mellett, kicsit megnyugodtam. Fogalmam se volt merre megyünk, nem is mertem megkérdezni. Legszívesebben most a tanteremben ülnék, s ügyeskednék. De ehelyett olyat teszek, amit még soha életemben. Lógok az iskolából, és nem önszántamból, hanem belerángatnak. Persze, csak ez hiányzik. Remélem egy napért nem csapnak ki. Rettegek ez elkövetkezendő pár órától. Vajon Justin hova visz? Remélem nem bántalmaz, vagy valami ilyesmi. Nem elég, hogy otthon is bujkálnom kell a szüleim elől, nehogy rájöjjenek mi történik velem a suliban, és még mindenki elől. De most, hogy ez a fiú, aki felé olyan érzelmeket táplálok, amit nem szeretnék, ha megtudna, úgymond elrabolt és vele kell töltenem ezt a napot.

Az út közben felfedeztem, hogy kissé elhagyatott részen megyünk. Talán mégis muszáj lesz érdeklődnöm, hova visz az utunk. Egyáltalán tudja merre megy? Az ablak felé fordulva bámultam ki az ablakon. Torkomban egy nagy csomó volt, ami a félelemtől helyezkedett el. Szemeim könnybe lábadtak. - Jesmina, most nem sírhatsz! Így még gyengébbnek lát. - parancsoltam magamra. Amivel nem jártam sikerrel. Lábaim remegésbe kezdtek, ezt követően a könnyeim megeredtek. A nagy csomót letuszkoltam torkomon, amitől kissé fellélegeztem. Éreztem egy bársonyos érintést lábamon, amitől összerezzentem, és annak irányába fordítottam fejem. Justin simított combomra. Amikor meglátta arcomat, lehervadt az övéről a mosolya. Pedig olyan imádni való, s azok a szemek...

- Nyugi már, nem fognak kibaszni a suliból! - varázsolta vissza édes mosolyát.

- De... - nem tudtam mit válaszolni. Részben ez is a bajom, ám leginkább a szorongásom izgat. Mert, ami nekem van, hogy állandóan rettegek, bujkálok, az bizony szorongás.

- Kapcsolódj már ki! Ne stréberkedj már állandóan! - ráncolta össze homlokát. Ajkaim elnyíltak mondata hallatán. Nem stréberkedem, csak tisztességesen tanulok, mert vannak életcéljaim. Szó nélkül emeltem kezeimet arcomhoz, és letöröltem a sós cseppeket. Eközben haladtunk tovább. Testemmel ismét az ablak felé fordultam. Már nem izgatott, hogy hova megyünk, csak éljem túl. Úgy gondoltam relaxálok egy kicsit, így behunytam a szemeimet.

Később arra figyeltem fel, hogy Justin leállítja az autót és már állóhelyzetben vagyunk. Kiegyenesedtem és felé kaptam a fejem.

- Megérkeztünk, álomszuszék. - röhögött, miközben övét kapcsolta ki.

- Én nem aludtam, csak lehunytam a szemeimet. - szóltam kedves hangon. Kuncogott még egy sort, majd kiszállt. Követtem cselekedetét. Addig eljutottam, hogy kikapcsoljam a biztonsági övet, meg persze a vállamra kapjam a táskámat, de az ajtókinyitás nem ment. Láttam, hogy a helyes srác ott termett az ajtónál.

- Hagyd! Majd én. - nevetett megint. De jó kedve van valakinek. Bár én lennék öt percre ilyen boldog. Már nem is tudom mikor voltam az, olyan régen történt. Szívből mosolyogni nem tudok, csak hamisan. Kiszálltam az autóból, a helyet, ahol voltunk lassan pásztáztam végig, hogy mindent fel tudjak mérni. Abban biztos voltam, hogy nem mindenki lézenghet itt. Ugyanis volt pár gazdagabb jármű. Audi, Porshe és ezekhez hasonlóak. Egy különálló hely volt. Biztos, hogy amin most léptünk be ajtón, nem a főbejárat. A helyiségben normálisan szólt a zene, ami máskor gondolom tombol. Láttam, hogy csak páran vannak itt. Azok is Justinnal egykorú fiatalok. A billiárdasztalt vették körül, majdnem mindegyiknél valamilyen piás üveg ékeskedett. Nevetgéltek, szórakoztak. Justin meg egyre beljebb lökött. Humorom nem volt egy ilyen félelmetes, nekem nem való helyre jönni. Magamban ideges voltam, féltem, kívülről meg csak egy sebezhető lány arcát mutattam. Közelebb érve a fiúkhoz - gondolom a haverjai Justinnak - sőt, biztos. Felismertem őket. Ők velük futottam össze az este. Így még jobban össze voltam rezzenve. Körülnéztem a helyen, egy nőt sem láttam... Ja, de. Épp most pillantottam meg egy szőke hajú, csinos, huszonéves csajt a pult mögül, ahogy a fejemet vittem végig minden kis dolgon.

- Jesmina, csatlakozz! - szólt meg az ismerős hang, s annak irányába kaptam vissza a fejem. Végigszuggeráltam a bandát, majd visszatekintettem a pultos lányra, aki gondolom nem azért van itt, hogy felszolgáljon... Hanem, hanem... Meghúzzák. Hányan mehettek végig rajta? A hideg kirázott a gondolattól. Nem tűnt egy utolsó cafkának, inkább olyan aranyosnak tűnt. Szerintem kényszerből van itt. Mi van, ha... Ha megunták, és most Justin azért hozott ide, hogy én legyek a következő áldozatuk. Áh, az teljesen kizárt. - Ilyen lányhoz, mint én, egy bottal sem érnének! - gondoltam magamban.

- Justin, tesó! Új társaságot hoztál? - zökkentett ki eszmefuttatásomból a fiúk röhögése.

- Gyere cica! Játsszunk egy kicsit! - dobta át vállamon kezét az egyik srác. Leheletén éreztem az alkohol szagát. Nem volt berúgva, de nem is volt józan, ahogy a többiek. Odavezetett a billiárdasztalhoz, és megálltunk. Mindegyik fiú tekintete rám szegeződött, Justiné szinte már égetett. Mivel mellettem állt, s könnyebben tudott rám figyelni. Elengedett a haverja, így kicsit hátrébb léptem. Most egyáltalán miért foglalkozik velem? Jobb az, ha rám se néz, minthogy a kurvája legyek. Vagy hogy az összes haverja is megalázzon. Én nem akartam ilyen helyzetbe kerülni, de hát az élet nem nekem kedvez.

- Lazíts már, Jemina! - állított meg egy test hátulról. Éreztem két kezet a derekam körül. Nem mertem hátrafordulni, hisz a hangját eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, Justin az. De mégsem voltam benne biztos. Késztetést éreztem, hogy megforduljak. Ahogy ezt megtettem a szívem összeszűkült, hevesebben vert. Pupilláim kitágultak, kezem remegni kezdett. Megint a szorongásom. Justin tekintetével találtam magam szembe. A mosolya szélesen mutatkozott meg arcán. Tekintetében ravaszságot véltem felfedezni. Valamire biztos készül. Ezért is reszkettem. Szorított magához, majd lassan a fülem mögé tűrte hajamat, közel hajolt hallószervemhez, és suttogott.

- Semmi baj nem lesz, ha velem tartasz. - hangjában éreztem a cselt. Kicsit elhúzódtam, hogy láthassam arcát. Még jobban vigyorgott, plusz kacsintott is. Félően tekintettem fel rá, mivel magasabb nálam. Lenyeltem a gombócot, ami a torkomban tartózkodott. Elkaptam fejem, hogy ne kelljen tovább az önelégült képét néznem Justinnak. A srácokat figyeltem, s közben ott álltam a mögöttem álló fiú kezei között tétlenül, mint egy szobor.

- Tesó! Igyatok már! - hangoskodott az egyik haverja, mire összerezzentem.

- Jól van, bro! - röhögött Justin. - Megkóstolod velem a koktélt? - tette fejét vállamra. Válaszképpen megráztam a fejem, miközben felé tekintettem, már amennyire lehetett ilyen szempontból. Justin felegyenesedett, elengedte a testemet, ám egyik kezemet még mindig fogta. Így húzott magával a bárpult felé. Én egyáltalán nem akarok egy korty alkoholt inni. Az rossz. Én nem akarok rossz lenni. Én nem akarok ilyenbe belemenni. Nagyon veszélyes. Justin pedig még jobban kínoz, holott látja rajtam, hogy be vagyok szarva a félelemtől. A gyengeségemet szerintem meg kihasználja. Nem merek visszaszólni neki, nekik. Inkább csak hallgatok, nehogy valami rosszat ejtsek ki a számon, amit később megbánok, aztán ők meg megaláznak. Viszont tiltakoznom kell a pia ellen. Valahogy szólnom kell ennek a srácnak, aki eléggé élvezi ezt a helyzetet. És nagyon is kihasználja. Mondjuk, ha megtudná, hogy én mit érzek iránta, akkor is ilyen lenne. Vagy lehet bejövök neki, s ezért csinálja ezt. Lehet tetszek neki. Lehet, hogy az ilyen lányok jönnek be neki. A szám egy kicsit felfelé görbült, amit Justin egyből észrevett. - Jesmina, nem! Ő neki nem kellhetsz, hisz egy nőcsábász. Ott vannak neki Lucyék. - szóltam magamra.

- Na, ha kihoztam belőled, hogy mosolyogj, igyunk együtt. - könyökölt fel a pultra. - Te döntesz! Milyet kérsz? - fogta meg egyik kezemet.

- Jus.. Justin, én haza akarok menni. - hajtottam le a fejem. Rám jött a szorongás. Testem remegésbe kezdett, a félelem túlhatott rajtam. Kell valami gyógyszert bevennem. Haza kell menjek. A szobámban van egy bizonyos gyógyszer, amolyan altató és nyugtató hatása van. Nem bírok sokáig a lábaimon állni, hisz mindjárt szétesek a remegéstől.

- Jaj, ne nyávogj már, mert lassan kezdesz az agyamra menni! Miért nem tudsz kicsit kikapcsolódni, stréber?! - kapta fel egy kicsit a vizet Justin. - Gondolom ezért utál mindenki. - nevetett fel cinikusan. A szavak, amiket kiejtett még jobban fájt, mint ahogy Lucyék szájából esne ki. Pont az a srác mondja, akibe nagyon bele vagyok zúgva. Tudom, hogy ő is utál. De miért kell ennyire bántani? Igaz megszoktam pár dolgot, de ha ilyeneket mondanak, s főleg Ő, akkor az mérhetetlenül fáj. A könnyeimmel küszködve néztem fel rá. A gyomrom összeszűkült.

- Lehet. - szóltam halkan. - Ki szeretnék menni a mosdóba. - kapartam meg a torkom.

- Elmész itt egyenesen neked jobbra, majd balra fordulsz és ott van a folyosón. - mutogatott a szőke hajú lány.

- Köszönöm. - próbáltam rá mosolyogni. Kevésbé kisebb sikerrel. Elmentem arra, amerre a lány útba igazított. Berohantam gyors a mosdóba, ott gyors egy vécéfülkébe, majd kiadtam gyomrom tartalmát. Hánytam. Miután már megelégeltem vele, lehajtottam a vécétetőt, s ráültem. Igazából nem volt mit kiadnom, mert ma nem is ettem semmit. Ha a szüleim ezt tudnák, akkor már rég pszichológushoz küldtek volna, és anorexiásnak neveztek volna.

A könnyeim megeredtek. Úgy jöttek, mint amikor az eső szakad. Próbáltam feltápászkodni, kimentem, épp mostam az arcom, amikor valaki benyitott. Justin volt az. A női mosdóban. Habár ezen nem is csodálkoztam. Biztos már járt itt, meg más helynek a női mosdójában, hogy meghúzzon egy-két csajt.

- Héj! Jól vagy? - jött oda mellém.

- Tudom, hogy nem érdekel, szóval nem is mondom. - törölgettem meg az arcom, a falon lévő fémtartóból kivett kéztörlővel.

- Most mi bajod? - jött utánam, mivel két méter volt közöttünk a távolság.

- Semmi. - dobtam ki a papírtörlőt. Amikor fordultam volna meg, éreztem két kart a hasamnál, ami melegséget adott. Egy fejet a vállamon, és egy testet a hátamnál. A bal vállam felé fordultam. Hát persze, hogy Jus volt az.

- Ne legyél már szomorú! - biggyesztette le ajkait. Ilyen aranyosnak még sose láttam. Főleg ilyen közelről. El sem hittem, hogy engem karolt át. A szívem oly erősen vert, hogy hallani lehetett. Akárcsak egy szuszogást éjjel. Kínomban elvörösödtem.

- Nem vagyok az. - mondtam.

- Remek! Akkor mehetünk biliárdozni. - nyomott egy puszit az arcomra. Ettől a fellegekben voltam. Egy kisebb mosoly megjelent az arcomon. Justin Bieber, a suli legmenőbb és egyben legbunkóbb sráca arcra puszit adott. Már nem is voltam olyan rosszul. De azért az a gyógyszer még mindig el kéne. Elindultam Justin után, aki kivezetett a billiárdasztalig. Ahol természetesen a fiúk játszottak és ujjongtak. Félően, de megálltam egy Justinhoz közelebbi ponton.

- Nyertem. - örvendezett az egyik.

- Jó, akkor kihívunk. - mondta Justin neki.

- Kivel? - hátrafordult, és felém jött. Az arcomra simított. - Ezzel a kis cicussal? - röhögött.

- Képzeld, igen. - jött oda Justin is. - De már foglalt. - karolt át, majd a srácra kacsintott.

- Brian, ne szállj szembe Justinnal! - szólt oda az egyik srác. Szóval Brian. Majd visszapillantott felénk. Justinra kacsintott, majd lepacsizott vele. Utána ravasz vigyorgások hadával nézhettem szembe a játékasztalnál. Ezt meg mire véljem? Talán igaz, amit az agyamban végigfontoltam. Lehet mindegyik csak átmenne rajtam. A gondolattól újra kirázott a hideg. Nem tudtam mit higgyek. Justin azt mondta foglalt vagyok. Megpuszilt, átkarolt, nem is egyszer. Aztán összenéztek a haverjával, Briannal, majd lepacsiztak. Össze vagyok zavarodva. Megint csak kihasználnak. Rosszul érzem magam. Mindig nekem kell ilyen dolgokba keverednem. Nem elég suliban a zaklatás, ahol most nem vagyok, pedig ott kéne lennem. Justin elhozott ide, az agyalágyult haverjaihoz, és tökre nincs hozzájuk kedvem. És most még jobban rettegek. Hisz csak ők vannak, meg egy lány. Ő mit tud tenni? Semmit. Ugyanúgy átmennek rajta, ahogy eddig tették. Szerintem. Félek, hogy mi lesz ennek a következménye. Azért remélem gyógyszer nélkül is megtudok lenni, csak nem ájulok el.

_________________________________________________________________________

Sziasztok! Niki:) vagyok. :) Sajnálom a késői részt, de sok minden történt az elmúlt napokban. Mindennap írtam egy kicsit a részhez. Most ez lényegtelen.

A lényeg: itt van az új rész! ♥ Remélem tetszett. :) A következő nem tudjuk mikor várható, de minél hamarabb! Sok puszi. :) ♥