Harmadik fejezet

Bezártam a könyvet, most nem téptem ki belőle semmi papírt, amire leírnám a gondjaimat, és majd eldobnám a szépé kék vízbe, inkább élvezem a csodás természetet. Hanyatt feküdtem a kis híd szerűségen, felhúztam a lábamat és behunytam a szememet, élveztem, ahogy a nap melege kényezteti a bőröm. A szellő játszadozott a hajammal, közben gondolkoztam az élet nagy rejtelmein.

Arra eszméltem fel, hogy a hideg ölel át. Kinyitottam a szemeimet, megdörzsöltem, hogy tisztán lássak. Már a táj sötétben, csillagokkal az égben pompázott. Gyorsan telefonomra kaptam a fejem, hogy megnézem az időt, ami 21:17-et mutatott. Megnyugodtam, mert anyu 2 óra múlva jön, míg apu ma nem is jön haza. Felszedtem a naplómat, majd beledobtam a táskámba és elindultam haza. Ilyenkor a legjobb sétálni, igaz elférne egy pulcsi, mert nem a legkényelmesebb ruhába vagyok, de most ez van. Mögöttem néhány fiatal jött, lépteimet szaporábbra vettem, mert ilyenkor az dizájnos utcából, gettó lesz. A fiatalok részegek, drogoznak és még mondhatnám.

- Jemina!- kiabálta egy ismerős hang, majd kisebb társaság mellém futott.- Meg se ismersz?- mosolyodott el Justin.

- Szia Justin, többiek.- löktem le kezét a vállamról.

- Mit csinálsz ilyen késő este? Talán prosti vagy?- a többiek ezen a szép kifejezésen felnevettek, közben az egyik eldobta a flakont.

- Nem tartozom magyarázattal neked, hogy mit csinálok, de nem vagyok prosti. És vegyétek fel a szemetet, mert ezzel csak az emberiségnek, köztük magatoknak is tesztek kárt, mert a Föld nem sokáig fogja elbírni a hulladékokat, így szép lassan az Ózonréteg is ki fog lyukadni, ami által nem fogunk tudni levegőt venni.

- Stréberkém.Egy kicsit kapcsolódj ki te is. - ütött a fenekemre Justin, amire az arcom felvette a piros színt.- Van kedved kalandozni?- suttogta a fülembe.

- Sajnálom, de sietnem kell. Sziasztok, jó éjszakát.- azzal gyorsan le is léptek, hallottam, ahogy nevetés hagyja el a szájukat, de inkább azon voltam, hogy minél hamarabb eltűnjek a látókörükből.

Sikeresen megérkeztem az otthonomba. Sötét volt minden, mert rajtam kívül senki nem tartózkodott a lakásban. Lépteim a konyhába vezettek, ahol felkapcsoltam a lámpát és fényt adott nekem, hogy lássam mi hol van. Kicsit feldobta a kedvemet, hogy Justin így viselkedett velem, de nem tudom, hogy miért csinálta ezt valójában, lehet van valami célja, vagy csak bejövök neki? Nem tudom, de nem is gondolkodom rajta. Megittam egy forró cukros tejet, mert az segít az alvásban, majd elvégeztem az esti teendőket, amit egy átlagos ember szokott, végül befeküdtem az ágyamba. Mosolyogtam, mert Justin viselkedése járt a fejemben, szerintem tetszem neki. Lehet, hogy egy kicsit beleélem magam, de nem tudom.

***

Reggel korábban keltem az átlagnál, nem tudtam elaludni, így felkeltem, felöltöztem és megcsináltam magamnak a reggelit, amit gondosan el is tettem a táskámba. Elővettem a naplócskámat és a rózsaszín íróeszközt.

Kedves Naplóm! 

Tudod, nem tudom, hogy most mit higgyek, gondoljak, de azt érzem, hogy aki tetszik nekem srác, szóval... lehet akar tőlem valamit, mert nagyon úgy viselkedik. Egész este csak rá gondoltam, sőt! róla is álmodtam, hogy megcsókol. Még azért félek a "sulitól", mert azért a csajok... Ajhh, remélem, hogy végre ma nem fognak annyira cikizni.

- Kicsim!- jött be anya a szobámba. Azt hittem, hogy alszol, de tud, hogy késésben vagy.- mutatott az órájára.- Mi az a kezedben?- nézet a személyes dolgomra.

- Elmerültem az olvasásba, de már rohanok is.- Könyvemet beletettem a táskámba, majd indultam is. Van 10 percem, hogy beérjek a suliba. Szinte futottam, eddig soha az életemben nem késtem el. Mindig hamarabb beértem, hogy még le tudjam ellenőrizni a házimat és tanulgatni az órára. Egy duda szó hallatszott mellettem, majd lehúzták az ablakot és egy fiú beszélt ki belőle, aki Justin volt.

- Elvigyelek?- kérdezte mosolyogva.

- Nem kell.- indultam el.

- Tuti?- húzta fel a szemöldökét.

- Igen.

-Te tudod, de három perc múlva becsengetnek.- kuncogott fel.

- Mi?- tágultak ki a szemeim.

- Mentem.- intett a kezével.

- Várj!- szóltam fel mielőtt elhajt.

- Gondolom vigyelek el.- vigyorodott el.

- Kérlek, még soha nem késtem el.- néztem rá kérlelően.

- Pattanj be stréberkém.- nyitotta ki a fehér kocsi ajtaját. nem tudnám megmondani, hogy milyen márka, de mostani típusú lehet.

- Megkérhetlek arra, hogy ne nevezz strébernek? Van van ennek több szinonimája. Jó tanuló, okos. És még a többi.

- Igyekszem, hogy ne szólítsalak úgy.- pimasz mosoly jelent meg az arcán.

- Azért hálás lennénk.- tettem kezemet az ölembe.- És van elképzelésed, hogy mit fogsz csinálni az iskola után?

- Nincs!?- egy hülye fejet vágott hozzá.- Miért?Neked van?- nevetett fel.

- Főiskola és utána egyetem. Ügyvéd szeretnénk lenni.- húztam ki magam.- De szerintem te is mennél tovább tanulni, mert ebben a mai világban nem fogsz elérni sok mindent értettségivel.

- Az őseim gazdagok, szóval simán lesz miből élnem.- mosolyodott el féloldalasan.

- Az én szüleim is gazdagok. Apámnak vállalkozása, anyumnak van egy cége, de én nem fogok rajtuk élősködni, mert sose lehet tudni, hogy mikor mennek tönkre anyagilag.

- Nem térhetnénk át valami más témára, mert ez engem kurvára nem izgat. Az én életem, én döntésem.- egy kicsit feldühítettem.

- Bocsánat.- majd az ablakon át nézelődtem. Valami feltűnt, hogy már elhagytuk az iskolát.- Most miért mentél tovább a sulitól?- kerekedtek el a szemeim.

- Megmutatom neked, hogy milyen a tanulásmentes élet.- taposott a gázra, majd lehajtotta a kocsitetőt. Én nem akarok elmenni vele sehová, nem akarok lógni az iskolából, nem akarom ezt! Ez ellen nem tudok semmit csinálni, de valamit tennem kell.

- Justin, kérlek vigyél vissza az iskolába.- mondtam higgadtan

- Ne félj már, cicus. Örülj, hogy velem lóghatsz.- kacsintott rám.

- Akkor kiszállok magamtól is.- Eléggé lassan ment, hogy simán kiugorjak, igaz, hogy lehorzsolnám a térdem, de nem törném el semmim.

- Azt majd meglátjuk.- szinte már repültünk a gyorsaság miatt.- Ezt a napod nem fogod elfelejteni.- mosolyogva nézet rám.