Kilencedik fejezet

Röviden anyának elmeséltem, hogy milyen volt a napom, ami a fele kamu volt, mert most legszívesebben véget vetnék az életemnek. Soha nem akartam volna, hogy szerelem nélkül történjen meg, de észrevehettem volna, nem tudom, hogy miért voltam annyira bamba, mert én szerelmes vagyok még mindig Justinba a történtek ellenére is, de ezt nem fogom neki soha megbocsájtani. Életem legrosszabb időszaka fog következni. Most az ágyamon fekszek és halkan sírok, nehogy anyu meghallja. Összeszedtem magam, s inkább a tanulással nyugtattam magam.

~ Este fele ~

Már olyan anyagot tanulok, amit még nem is vettünk az iskolába, de legalább ez megnyugtat. A szüleim elmentek egy rendezvényre, így felkaptam a titkos könyvem, majd a táskám aljába helyeztem, s indultam a szokásos helyemre. Lassan ballagtam a hűvös utcákon, néha a könnycseppek is előkerültek. Nem szabad sírnom miatta, majd a naplómnak kiöntöm a lelkemet, de utána többet nem lehet, mert ezzel csak gyengének mutatom magamat. Leültem a fa alá, s majd a lámpámat a földre téve írni kezdtem.

Kedves Naplóm! 

Tudod, megéltem azt a nagy pillanatot, amire mindenki vár, egyszer mindenkinek elkövetkezik az életében, de nekem nem olyan lett, ahogy elterveztem, mert az illetőt szeretem, de fordítva már nem volt így, mivel a fiúnak csak egy név voltam a listáján. Nagyon romantikusan előkészítette a helyet, minden olyan volt, ahogy elképzeltem, de a szeretkezés már nem volt, olyan szép, s gyengéd, mert Justin durva volt, nem figyelt oda rám. Még mindig fáj egy kicsit, de már nem annyira, egyszer ezt még vissza fogom neki adni, csak legyek elég erős! Miatta sírok, sírtam és még fogok sírni!

2013. 09. 09. 

Könyvemet bezártam, s vele együtt a sós csepp is kifolyt. Utána jött egy pár, s ezt követően megeredt az összes. Mintha dézsából öntenék, csak ez a fájdalmam jele. A szívem összeszorult a rossz dolgokra gondolván, és azt remélve ez a nagy gond tovaszáll. Kis idő múltán már zokogtam, a tüdőm kapkodott a levegőért, az ajkaim ki voltak száradva, a szemeim úgy szint kiszáradtak, s biztosra veszem, hogy pirosak, de a könnyek még nem fogytak el. Akkora nagy fájdalmat és megaláztatást kaptam Justintól, hogy a sors nem büntet azzal annyira, hogy nincsenek barátaim. Fel nem tudom fogni, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy kihasznált. Nem tettem ellene semmi rosszat, soha nem is volt hozzá egy rossz szavam vagy cselekedetem. De mit is vártak tőlem, a naiv Jesmina Keys-től? Persze, hogy nem mást, csak a becsaphatóságot. Gratulálok magamnak, hogy ennyire nem vettem észre a dolgokat magam körül. Hogy Justin csak kihasznált mindvégig, arra ment ki a játék, hogy megfektessen, s ebből egy jó kis móka legyen az egész sulinak. Ezek után végképp el lettem tiporva a föld alá. Gratulálok Jemina, tényleg! Most aztán okos voltál, hogy így becsaptak! - mondta a belső kis hangom. Na persze igaza volt, mert ki lehet venni a szarkazmust. Viszont Justinnak még nagyobb gratuláció az aljasságáért, és hogy volt ekkora bőr a képén ezt megcsinálni egy ártatlan lánnyal, velem.

~ Justin szemszöge ~

Húh, most egy igazán kiadós szexen vagyok túl, Lucy mindig is értette a dolgát, s ez most igazán jól jött. Már csak négy nap van a nagy buliig, remélem lesz olyan jó, mint a Projet-x filmben. Ahh, ott annyi csajt fogok megfektetni, hogy megjegyezni nem fogom tudni, hánnyal és egyáltalán melyikkel fekszem majd le. Még egyszer lefeküdnék Jeminával, hogy milyen is lehet, úgy. Hm, majd valamikor teszek egy kis drogot az italába, s majd lassan megdugom, oh de profi vagyok.

Fáradtan küldtem haza a lányt, s majd a telefonomat nyomkodni kezdtem, mert már elkezdtem a szervezést. Lesz minden, ami egy buliba kell. Pia, csajok, pia, a sok haver, pia. Kitaláltam, hogy egy vetkőzős játékot lenyomhatnánk, és ha egy bige fog veszíteni, akkor az az enyém lesz egy menet erejéig.

Miután végeztem a telefonom ügyködésével, megfogtam a szemetet, s kivittem. De előtte felöltöztem, mert már besötétedett, kint pedig hideg van. Amint megjártam a kukáig az utat, visszamentem, és ledöglöttem a tv elé.

~ Másnap ~

Kissé nyomottan keltem fel, mikor kinyitottam a szemeimet, rájöttem mi az oka ennek. A kanapén aludtam el. Elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem. Egy farmert vettem fel, fehér pólóval, s a piros Suprámat kaptam fel ehhez. Beállítottam a hajamat, a vállamra dobtam a táskát, végül elindultam suliba. Utam közben elszívtam két szál cigit. Mikor a sulihoz értem, alig volt ott valaki. Megnéztem az okos készülékemen az időt, s ledöbbenve tartottam továbbá is. Mi az, hogy ilyen korán, 7:16-kor itt dekkolok, ezelőtt a nyomorult épület előtt? Megrántva a vállamat mélyesztettem el a telefont a zsebembe. Lassan battyogtam be az iskolába, átszeltem az első folyosót is. Amikor a végén voltam, körülnéztem, elindultam balra, de visszakaptam a fejem, hogy megnézzem ki áll a szekrényénél. Pontosan felismertem, hogy ki az illető, így jobbra vettem az irányt. Mosolyogva közelítettem meg őt. A cuccai közt kotorászott.

- Szia! - köszöntem neki hangosan, mire ő megugrott. A fejét felém fordította, közben a mosolyom a felére csökkent, mikor megláttam tekintetét. Szemei vörösek voltak, az arca színe olyan rosszullétet hangoztatott. Pár percig néma csöndben voltunk, eközben Jemina kivett egy könyvet a szekrényből, majd azt szorongatta átölelve. Láttam, hogy kezei remegtek.

- Most mi van? - léptem közelebb, hogy jobban szemügyre vegyem. Szemöldökeim az égbe szöktek, arcom meglepődöttséget írt le.

- Hagyj! - lehelte, s hátrált két lépést.

- Mi bajod van? - emeltem fel a hangom, mire Jemina megrezzent.

- Most elérted a nyereséged, igaz? - beszélt hangosabban, mint az előbb. Nem értettem miről beszél, amit észre is vett, mert folytatta.

- Megmutattad, hogy milyen könnyen ágyba tudsz vinni egy lányt - bámulta a tekintetem. - Gratulálok!

Megfordult, s elrohant, de nem hagytam, hogy elmenjen. Utána mentem, megfogtam a kezét, és a falnak szorítottam.

- Ne mondd azt, hogy nem élvezted azt az estét! - vigyorogtam el kajánul.

~ Jemina szemszöge ~

Karomat erősen szorította, s ahogy kimondta a mondatát, minden előjött. Könnyeimnek nehezen tudtam igent mondani, mert fájt, amit tett velem, de most bátornak kell lennem.

- Tudod, jobb is lehettél volna - mondtam halkan.

- Tudom, hogy élvezted, de eddig te voltál a legszarabb, akivel eddig szexeltem - suttogta a fülembe.

- Rohadj meg! - löktem el magamtól, és sietősen a teremhez mentem. Könnyeim megint elindultak, nem akarok miatta sírni, de annyira fáj, hogy így mindenki előtt megalázott, nem tudok ellene mit tenni, de egyszer majd megbosszulom ezeknek az embereknek, akik ezt tették velem. Letöröltem a könnyeim, és majd az első padban foglaltam helyet, könyvemet elővéve kezdtem olvasni az anyagot, közben a diákok is jöttek befele a terembe, s szebbnél- szebb szavakat vágtak a fejemhez. Sok kellett, hogy ne sírjam el magam.

***

Kilépve az iskola kapujából, valami elmondhatatlan megkönnyebbülés, hisz az egész napom azzal telt, hogy mindenki a videóról beszélt, s állandóan beszóltak, többször is elsírtam magam, nem tudom, hogy ezt meddig bírom így.

Otthon szerencsére senki nem volt, így nyugodtan ki tudtam sírni magam, majd anyum szobájából kiloptam egy doboz nyugtatót, úgyse veszi észre, mert lentről viszek fel neki. Bevettem egy darab kis gyógyszert, hamar éreztem a hatását, mert már nem sírtam, s kicsi megnyugvást is éreztem, de azért még belül nagyon fáj. Nem tudtam mit tenni, elővettem a körzőm, s elkezdtem bántalmazni magam, ez már így jobban segít.

Kezem égett, ahogy  végighúztam a körző hegyével, fájt, de ezzel kell büntetnem magam, hogy ilyen naiv voltam.

Már lassan 5 óra is elmúlt, én meg már egész hétre megtanultam szinte, mert a tanulással sikerül elterelni a gondolataimat, de ez így nem jó, hogy már nem tudok mit tanulni, hisz mindig az a rémes éjszaka jár a fejemben, hogy Justin mennyire megalázott az iskola előtt. Inkább elmegyek a kedvenc helyemre. Elraktam a naplómat, körzőt, s a nyugtatót, mert szerintem ott nagyon ki fogok akadni.

A híd szerűségen foglaltam helyet, majd pici könyvemet elővettem, s rózsaszín tollammal írni kezdtem.

Kedves naplóm!

Tudod, a mai napom se telt jobban, mint a többi. Fáj, hogy Justin minden egyes nap az arcomba dörgöli, hogy mit tett velem. Nem tudom, hogy meddig fog ez így menni, de remélni tudom, hogy hamar elalszik ez az ügy. Rettentően fáj, de ez az én hibám, s ezt én csináltam magammal. Már ott járok, hogy nyugtatót veszek be a sírásom ellen, s vágom magam, igaz, hogy körzővel, de akkor is. Annyira úgy érzem, hogy tiszta elcseszett az életem. Hogy miért? Ezt leírom neked! 

- Stréber vagyok

- Nem vagyok szép

- Nincsenek igaz barátaim

- Szüleim nem foglalkoznak velem

- Mindenki kihasznál

- SENKI NEM SZERET!!!

Tudod, fáj ez az életet, bárcsak meghalnék, mert akkor minden jobb lenne...

2013.09.10.

Már zokogtam, mire ezeket a betűket leírtam, majd körzőmet megfogva erősen mélyesztettem bőrömbe, s egy pici csepp vér folyt a naplómra, ezzel jelezve, hogy vérzik belül a szívem. Zokogva pakoltam össze a cuccomat, majd a kis folyót kémlelve gondolkodtam a hibáimon, Justinon, de mindig sírok, ha arra a fiúra gondolok, aki elvett tőlem egy olyan dolgot, amit csak szerelemből akartam volna, hogy elkobozzák tőlem, de nem úgy jött össze. Neki többet ér a buli, mint egy lány ártatlansága, de majd egyszer előbb-utóbb az én időm is eljön, de sajnos még soká.

***

Ma péntek van, s még mindig minden egyes napom úgy telik, hogy valaki mindig megaláz, ami már nagyon fárasztó. Gyógyszerek és önbántalmazás nélkül nem is tudnám ezt elviselni, de így könnyebb, a vágások egyre mélyebbek a kezeimen, ezen a héten még nem is tesiztem, mert nem akarom, hogy még azért is hozzám vágjanak szebbnél-szebb szavakat. Csak sajnos már tesiből is van egyesem, de még a többi tantárgyból is. A tanárok meglepődve vették észre, hogy a tanulmányaim romlanak, de egyszerűen képtelen vagyok elterelni a figyelmem, s inkább magamat bántalmazom, mert az segít számomra.

~ Justin szemszöge ~

Ma is nagyon jól telt a napom, Jemina szekálása egyszerűen fantasztikus, de ami jobb, hogy ma lesz a buli, amit senki nem fog elfelejteni, aki ott lesz, mert még a ház se fog éppen maradni. De azért észrevettem Jemina változását, hisz nagyon kezd romlani a jegye, s ezen a héten még nem is tesizett, mindegy, nem is tudom, hogy miért érdekel annyira.

A bulira minden készen áll. Többnél több pia van, táncoló lányok, dj. Minden van, ami kell. Már nagyban nyomjuk a bulit, már több csaj is megvolt, de barátom nem ivott, hisz félti ezt a szaros házat, de bennem aztán bőségesen van pia. Így pár haveromat befogva támadt egy jó ötletem rá ijesztünk egy kedves személyre, hogy engem soha ne felejtsen el. Kicsit ferdén kullogva az utcán sétálok a már ismert házhoz, s magamban már mindent elterveztem.

~ Jemina szemszöge ~

Szerencsére ma is egyedül leszek itthon, legalább nem kell anyámat hallgatni, hogy a barátaimról kérdez, mert már az is kezd idegesíteni. Ez a napom se telt máshogy mint a többi. Csak megnéztem valami értelmetlen filmet, majd ettem egy keveset. Lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyamba, ami besüpedt, ahogy testem súlya ránehezedett. Órákon keresztül nem tudtam elaludni, mert azok a megalázó mondatok, szavak jártak a fejembe, de majd szép lassan álomba sírtam magam.

***

Csörömpölésre keltem fel. Szívem hevesen verni kezdett, majd valaki összetört valamit. Az órámra pillantva azonosítottam az időt, ami 1:12- őt mutatott, megnyugodtam, mert apa általában ilyenkor szokott megérkezni, s szerintem miattam nem akarta felkapcsolni a villanyt, s így inkább a sötétben bolyong. Ezen felkuncogtam, majd hamar az álmok földjén találtam magam. Nevetést, suttogást hallok, majd a fény hirtelen kiégeti a szemeim. Kinyitom a látóim, majd arra leszek figyelmes, hogy pár fiú áll a szobámba, s nevetnek. Az egyik gyerek a telefonjával videózik a másik pedig a zenét indítja el, s a harmadik Justin, aki épp hozzám közeledik, majd feltérdel az ágyamra. Szívem a torkomban dobogott, megijedtem, féltem tőlük, hogy most mit akarnak tőlem. Könnyeim szúrni kezdték a szemeim, de nem szabad előttük elsírni magam.

- Mi- mit kerestek itt? - kérdeztem remegő hangon.

- Szerelmem - kuncogott Justin, majd közeledni kezdett felém. - Játszunk egy picit.

Takarómmal jobban eltakartam magam, mert tudtam, hogy ezt a játékot nem fogom élvezni. Justin nehéz teste rám nehezedett, majd számat befogva csókolni kezdte a nyakam. Ficánkolni kezdtem, mint egy hal, de esélytelen volt, mert a többi fiú lefogott.

_________________________________________________________________________

Sziasztok!

Enchil vagyok! Köszönjük szépen a komikat, aranyosak vagytok! Köszönjük szépen, mert így tudjuk, hogy érdekel titeket a történetünk! :) Szerencsére sikeresen megírtuk ezt a részt is:) és még sok meglepetés lesz számotokra a következő részben. :D Még valami! Ezt a blogot ketten írjuk! :) csak mer pár komi egyes számban írt, de azért köszönjük, reméljük tetszett a részt! <3 :)