Prológus

Beszélgettünk, nevettünk, szórakoztunk egymással. Tetszett nekem, sőt lassan a szerelmet is megközelítettem, de ezt nem szabad, mert nem is ismerem őt. Olyan édesen mosolyog. Édes barna szemei. Minden tökéletes rajta, de ő rám se néz.

De ez már megváltozott. Gyűlölöm, ki nem állhatom, az utálat összes szinonimáját ide sorolnám. Amit velem tett az valami szőrnyű. Eddig is megalázott, de ennyire még sose. Az egész iskola rajtam röhög.

Elbújva mindenki elől a lány mosdóban itatom a csempét, nem merek kimenni a diákok közé. Hallom, ahogy a csajok mondanak pár mondatot rám, de próbálom nem tudomásul venni. Újra, újra és még ezerszer újra az a megalázó tekintete és szavai járnak a fejembe, mintha a videó megakadt volna azon a részen.

- Ezt az éjszakát sose fogom elfelejteni, de mások se.- súgta a fülembe, majd mindenki elkezdett nevetni. Semmit nem értettem, majd elővette a telefonját és elindította a videót. Nem látszik rajta sok minden, mert sötét van, de az jól kivehető, hogy két alak van rajta és mozognak. Az egyik lány a másik egy fiú volt. Nyögések hangját lehet hallani, de inkább a lány nyögéseit lehet kivenni. Az a lány én voltam. 

- Cicuska! Én is szeretnék egy ilyen édes menetet.- ütött valaki hátulról a fenekemre. Szememet nagyon erősen csípték a könnyek, de nem törhetek meg itt mindenki előtt. 
- Rohadj meg Bieber!- löktem meg a mellkasát, majd a minket körülvevő tinédzsereket arrébb lökve futottam el. 

Azóta itt ülök a lehajtott wc tetején. Nem merek kimenni ebből a helyiségből, mert tudom, hogy mi vár rám kint. Szívem alig dobog a nagy ütésként érkezés megalázás és fájdalom miatt. Könnyeim már vérré változnak annyira sírok.  Miért voltam olyan hülye, hogy lefeküdtem vele? Miért tette ezt velem? Miért voltam olyan hülye, hogy hittem neki? Miért voltam naiv? Kérdések nyomták a szívemet, amire választ akartam kapni, de sajnos senkitől nem fogok kapni. Soha nem fogom neki megbocsátani, de még magamnak se. Ettől a naptól kezdve szívem gyűlöletté alakult.